Ráhangoló, bevezető gondolatok:

Jézus feltámadásának ünnepét sokan megünneplik (sokféleképpen) ma is. De feltámadásának tényében sokkal kevesebben hisznek, mint ahányan ünneplik ezt a napot. A feltámadás hatalmas csoda. Érthető, hogy nem könnyen hihető csoda. Mégis: kulcs-fontosságú esemény volt, és ma is kulcs-kérdés a hitünkre nézve.

Olvassuk el együtt:János 20,19-31

Kérjük meg a csoportot, hogy a felolvasott igerészt játsszák el! Hangsúlyozzuk, hogy nem az a cél, hogy egy profi színházi alkotást hozzanak létre, sem nem az, hogy mint egy iskolai feladatot, teljesítsék a szöveg „színrevitelét”, hanem az, hogy ki-ki el tudja képzelni azt, ami akkor történt,s bele tudja magát képzelni a tanítvány(ok) helyzetébe. Ők válasszák ki a saját szerepeiket, ők döntsék el, hogy csak a bibliai szöveget szólaltatják-e meg, vagy amellett a saját szavaikkal is „színesítik” a történetet. (Adjunk min. 15-20 percet a felkészülésre.)

Miután eljátszották, beszéljük meg:

– Hogyan választottak karaktert maguknak? (Miért éppen Pétert, vagy Jánost játszotta X és Y?)

– Melyik másik karakter bőrébe bújtak volna még szívesen?

– Milyen érzés volt találkozni a feltámadott Jézussal?

– Milyen érzés volt Tamással beszélni akkor, mikor Jézus már nem volt jelen? (Ugyanezt kérdezzük meg a Tamást játszó fiataltól is!)

– Mit gondoltatok akkor, mikor Jézus ismét megjelent és Tamáshoz fordult?

– Mit tanulhattak a tanítványok/avagy mit tanulhattatok ti ebből az eseményből?

 

Amennyiben szükséges, néhány gondolatban összefoglalva az elhangzottakat, a vezető zárja le a beszélgetést.

Érdekességképpen levetíthetjük az alábbi 8 és fél perces videót: http://www.youtube.com/watch?v=6-eDEc2Yr24

(Dancs Edina, lelkipásztor)

2014.március 27.