Harc az elismerésért (önbecsülés, önértékelés)

Mi jut eszetekbe legelőször arról a szóról: „önbecsülés”?

Mi határozza meg az embernél azt, hogy mennyire becsüli önmagát?

(Szülők szeretete, véleménye, saját sikerei, kudarcai, külső impulzusok)

Szükséges-e, hogy egy keresztyén embernek önbecsülése legyen?

(Rámutatni arra, hogy az óember elleni harc, és az önző én megöldöklése nem egyenlő azzal, hogy „semmit sem érek, semmire se vagyok jó, senkinek sem vagyok fontos”! Keresztyénként az a lényeg, hogy helyes (Istennek tetsző) önbecsülésünk legyen. )

Sokszor harcot vívunk azért, hogy mások elismerjenek. Elismerjék, méltányolják a képességeinket, jó tulajdonságainkat, elvégzett munkánkat a családban, de méginkább az iskolában, munkahelyen, mert úgy érezzük, ez szükséges ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, értékesek vagyunk. Ady-féle szeretném, ha szeretnének érzés. (Nem mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem számít, hogy mások értékelnek-e, vagy sem, mégsem ez a legfontosabb!) Mások elismerését kivívni nem könnyű, és az elismerésért vívott harc rengeteg csapdát rejt magában. Szerintetek mik lehetnek ezek a csapdák? (pl. olyan dolgot is megteszel más kedvéért, ami igazából távol áll tőled, így az igényeknek megfelelően alakítod önmagad, akár negatív irányba, vagy görcsös félelmek a kudarctól, kudarcok következtében túlzott csüggedés, depresszió, stb.)

Nézzük meg Dániel életét a Bibliából. Azért is különleges az ő élete, mert nagyon sokan elismerték a tehetségét, és a munkáját, de neki nem ezért volt önbecsülése, sőt! Fordítva történt. Azért ismerték el, mert olyan önértékelése volt, amin nem tudtak változtatni a körülmények, kudarcok, stb.

Dániel 1, 1-21-et felolv.!

Dániel fogoly lesz (mi mindennel jár ez)

kiválasztják a királyi udvar tanításra érdemes fiataljai közé (nehéz helyzet: óriási kegy, de egyben megalázó is az ellenséges hatalmat szolgálni)

Dániel nem szennyezi be magát a király ételeivel. Ebben a döntésben látszik meg, hogyan értékelte önmagát. Nem mondta azt, hogy fogoly lettem, a leigázó király közvetlen szolgálatára fognak kiképezni, így most már mindegy, hogy mi történik velem, hagyom magam sodorni az eseményekkel, mert többé nem lehetek zsidó, elvesztem a népem számára. De azt sem mondta: hurrá, fényes karrier, és mesés gazdagság áll előttem ebben az országban, mert beválasztottak a legjóképűbb jófejek közé. Dánielben nagyon erős volt az a tudat, hogy ő Isten népének a tagja, az Úrhoz tartozik, ezért rá azok a szabályok vonatkoznak, amiket Isten az Ő népének meghagyott. Dániel úgy értékelte magát, mint Isten népének tagját, és ennek a következménye az lett, hogy a főudvarmesternek is el kellett ismernie, hogy annak ellenére, hogy Dániel és barátai nem a királyi ételeket és italokat fogyasztják, semmivel sem maradnak el a többiektől, sőt! Így kerül Dániel a király tanácsadói közé, míg a 6. fejezetben azt olvassuk, főkormányzó lesz. Dán 6, 1-6-ot felolv.! Ezt a tisztséget sem osztogatták csak úgy! Mivel érdemelte ki Dániel? (Becsületesen dolgozott!)

A becsületes munka mindig kivívja az elismerést?

(Igen. Előbb, vagy utóbb. ha mégsem, akkor nem velünk van a baj-ezt fontos észben tartani.)

Milyen +-t kapott még Dániel a becsületességéért az állásán kívül?

(Irigy ellenségeket.) Ha kivívod mások elismerését, biztosan kivívod egyesek irigységét is. Nem lehet mindenkinek tetszeni, ezért (is) fontos, hogy alapvetően ne a mások véleménye határozza meg azt, hogy te mit gondolsz magadról.

Dániel döntéseit minden esetben az Istennel való kapcsolata határozta meg. Isten áldása volt az életén és a munkáján, és ez az áldás meglátszott, ennek a következménye lett az, hogy becsülték mások. Mi sokszor áhítozunk mások elismerésére, hogy az alapján értékeljük magunkat, pedig mások véleményét nagyban befolyásolja, hogy mi hogyan értékeljük magunkat, és ebből kifolyólag hogyan viselkedünk.

Beszélgessünk arról, milyen érdekes, hogy Isten elismerését nem kell kivívnunk, mert Ő úgy fogad(ott) el minket, ahogy vagyunk/voltunk!

A következő igék alapján ( Ézs 43, 1-4; Ézs 49, 15-16; Zsolt 139; Luk 19,10; Kolossé3,12; IPét 2, 9-10) fogalmazzák meg: Isten szemében én……. vagyok. (lehet egy-egy embernek kiosztani egy-egy igét, és amikor megfogalmazták, mindenki felolvassa ac sajátját, vagy mindenki minden igeszakaszt elolvasva fejezi be a mondatot, és aki akarja, megosztja a többiekkel, hogy mire jutott.)

Harc önmagammal (jellemfejlődés) 16+

Bevezető történet: Volt egyszer egy kisfiú, aki talált egy lepkebábot. Kíváncsian nézegette, és mérhetetlenül boldog volt, mikor felfedezte, hogy a báb megmozdult!!!  A pillangó épp most készül kibújni belőle! A kisfiú figyelte, ahogyan egyre nagyobb rés keletkezik a gubón, és előtűntek lassan egyenként a pillangó csápjai, lábai. Látszott, hogy a kis rovarnak hatalmas erőfeszítésbe kerül minden egyes mozdulat. A kisfiú megsajnálta a pillangót, hogy ennyit küszködik, meg persze, látni akarta már a végeredményt, az igazi csodát: a színpompás szárnyakat. Ezért úgy gondolta segít a pillangónak: apró ujjaival könnyedén szétfeszítette a pillangó bábját, és már készen is volt.  Valóban gyönyörűek voltak a szárnyai! A kisfiú lélegzetvisszafojtva várta, hogy a pillangó elkezdje mozgatni őket, és felröppenjen velük, de a pillangó nem mozdult. Meg sem rebegtette a szárnyait. A kisfiú biztatta, óvatosan meglökte, hátha…, de hiába. Ez a pillangó soha nem tanult meg repülni. Nem voltak elég erősek a szárnyai, mert nem kellett kiküzdenie magát a gubója szorításából. Az idő, és az erőfeszítés elengedhetetlen ahhoz, hogy egy pillangó pillangóvá váljon. Ez az, amiről nem tudott a jószándékű kisfiú.

Te szoktad-e siettetni a dolgokat?

Ma a saját jellemünkről, annak formálásáról, fejlődéséről fogunk beszélni.

1.       Mi a legnagyobb félelmed?

2.       Mi a legbosszantóbb hibád (ami téged bosszant)?

3.       Melyik tulajdonságodat nem cserélnéd el semmiért?

4.       Miben lehetsz példa mások számára? (Vagy: miben szeretnél példa lenni a gyerekeid számára?)

5.       Van-e egyáltalán olyan, hogy keresztyén jellemfejlődés? Hiszen, aki megtért, azzal már minden OK, nem?

Bibliai személyek példái: Dávid- kitartó, töretlen hit az üldözésben, visszafejlődés királysága csúcsán: vétke Betsabéval, aztán ismét fejlődés: bűnbánatában.

Péter: fejlődés az önismeretben, alázatban: Ján 21,15-23, fejlődés az emberek elfogadásában, a hitben, a teológiai látásban: ApCsel 10, visszaesés az embereknek való tetszés miatt (képmutatás):Gal 2,11-14

Keresztyénként is lehet fejlődni, sajnos „visszafejlődni” is, de szükséges és fontos a jellem fejlődése. A keresztyén jellemfejlődés (fejlesztés) azonban nem választható el a megszentelődéstől! Épp ezért más, ezért több, mint a világi önfejlesztő tréningek.

Mi a megszentelődés?

• Róm 6,6-23 a bűnnek meghalni, Istennek élni
• Róm 8,1-10 a Lélek dolgaival törődni
• Róm 12,1-2 teljesen odaszánni magunkat, és folyamatosan Isten igéjéhez igazítani a gondolkodásunkat.
• IKor5, 1-13 megszentelődés közösségi szinten
• Gal5, 16-26 a Szentlélek által teremjük a gyümölcsöket, ez a gyümölcstermés maga a megszentelődés
• Ef 4,1-6 és 16-32 az elhíváshoz méltóan élni, Krisztusra hasonlítani (növekedés= folyamat, azaz egyre jobban, mindig!)
• Filippi2, 1-16 a tiszta, krisztusi szeretet útját járva világítani

Mi az én részem a megszentelődésben? Hol jön elő a harc? (akarom-e igazán, engedem-e, akarok-e küzdeni azért, hogy ami rajtam áll, megtegyem?)

Személyes példák megbeszélése (v. vkit megkérni bizonyságot tenni  az életében végbement/végbemenő megszentelődésről)

Mit jelent maga a szó: „megélhetés?”

(Általában a léthez szükséges minimumot értjük alatta. De kinek mi a minimum? /vkinek az étel, vkinek az étel, ruha, saját ház, van akinek mindezek+autó+gyerekei taníttatása/)

Kell-e egyáltalán harcolni a keresztyéneknek a megélhetésért, ha Isten gondot visel?

( Spurgeon: Isten minden madárnak kirendeli az eledelt, de nem dobja azt a fészkükbe.”)

Tudjátok-e, mit jelent a megélhetési bűnözés fogalma? Helyes-e ez, vagy sem?

Manapság az emberek többsége mindenféle eszközt bevet a „megélhetése” (vagy inkább az előbbre jutása”) érdekében. Csalást, hazugságot, törvényszegéseket, amiket kiskapuknak neveznek.

Ha a társadalom többsége ezt teszi, akkor a keresztyének nem lesznek-e kiszolgáltatottak, félreállítottak, kisemmizettek, ha nem kezdenek el ugyanúgy harcolni, mint a „világiak”?

(A megélhetésért vívott mindennapos küzdelemben nem lehet akármilyen eszközökkel harcolnunk. Még akkor sem, ha a csalás kicsinek tűnik, az általa hozott haszon pedig nagynak. Isten igéje becsületes munkára szólít fel, aminek meg lesz a gyümölcse. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi nem egyedül harcolunk, mellettünk van az Úr, aki minden szükségessel rendelkezik, aki gondot tud, és akar viselni az övéiről.)

Isteni ígéretnek vehetjük:Zsolt 37,25-öt, és a Máté6, 25-34-et!

(+1 tipp: Benedek Elek: Semmit sem ér a gazdagság, ha Isten áldása nincs az emberen című meséjét felolvasni!)