„EGY KIS HAZAI”

Ezzel a címmel indított útnak egy programsorozatot a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet.
Kárpátaljáról tanulmányi, gazdasági, egyéb okok miatt gyülekezeti tagjaink, barátaink nagy része indult útnak. Vajon mi van velük? Hogyan viselik a sokszor kényszerűen választott új életformát? Sikerült-e új barátokat szerezniük? És legfőképpen: nem-e sérült hitük, hűségük, Istennel való kapcsolatuk?

Először a határ menti régiót, a szabolcsi részt vettük célba. Kisvárdán a gyülekezet vezető lelkésze, Százvai László nagy örömmel fogadta megkeresésünket! Kisvárda egy olyan helyszín, ami központi, könnyen megközelíthető helyen fekszik. Iskoláiban számos kárpátaljai diák tanul, a környékre pedig sok család telepedett át hosszabb-rövidebb ideje.

A várdai gyülekezet mindenben segítette az alkalom megszervezését, hirdetését! Oláh Szilvia beosztott lelkésszel végiglátogattuk a város bennlakásos iskoláit. Az igazgatók szívesen vették a kezdeményezést. Elmondták, hogy általában a kárpátaljai diákok engedelmesebbek, jó a magaviseletük. Úgy látják, hogy számukra a magyar öntudat inkább erőforrást jelent; az anyaországiaknak pedig kevésbé használják ki ezt az erőforrást.
Becslésük szerint 150 fő körül van az iskolákban tanuló kárpátaljaiak száma.

A március 28-án megtartott alkalomra tizenöt fiatal tudott eljönni, akik kimenőt kaptak a kollégiumból erre az időre. A beszélgetés során, Kárpátalja térképe alá állva kiderült, hogy a fiatalok szinte valamennyi járásból érkeztek a gimnáziumokba. A legtöbben azonban az ungvári, beregszászi és nagyszőlősi járásokból.

Legtöbbüknek a beilleszkedés könnyen ment: befogadó közösségeket találtak. Legnehezebben pedig a kolis élet szabályaihoz szoktak hozzá.

A 12-16 évesen gimnáziumokba került fiataloknak az otthon érzése, vágya és hiánya nagyon eleven. A szívük itthon maradt, és így nehéz bármiben teljes szívvel részt venni. Jeremiás könyve 17. részéből, a gyökereit a folyóvízig növesztő fa példájából tanulva ismertük fel, hogy a gyökerek ápolása, az Istenbe való kapaszkodás nélkül mindig terméketlen az élet. Krisztussal viszont soha nem a környezetünknek leszünk a foglyai.

A KRISZ elsősorban a fiatalok felé szolgál, de az alkalom adta annak a lehetőségét, hogy felnőtteket is meghívjunk. Közel harmincan gyűltek össze, elsősorban a kisvárdai gyülekezet tagjai. Tartalmas, sok személyes tapasztalatot és véleményt megosztó beszélgetés után az ige a szeretet nagy parancsolatát hozta elénk. Felemelő volt a közös imádság és ének! Úr Nikoletta, a kisdobronyi gyülekezt ifjúsági munkása vezetésével többek között „Mert a haza nem eladó…” versfeldolgozást a Mindig velem, Uram követte.

A fiatalokat és felnőtteket egyaránt szeretetvendégséggel vártuk. Jó volt, hogy legalább egy délutánra számunkra megszűnte a határok, és reménységgel néztünk előre Isten határtalan országa felé!

A kisvárdai alkalmat április 4-én, a budapesti nagytétényi úton megszervezett találkozó követte. Tizenöt egyetemista korú fiatal gyűlt össze egy kis hazaira. Nagyon tartalmas, gazdag életutak kerültek elénk a beszélgetés során. Mindegyik fiatal a mesebeli tarisznyába nem csak néhány hamuban sült pogácsát, hanem sok szeretetet, hűséget, hitet és tiszteletet hoztak magukkal. Tanulmányaikban, munkájukban ezek vezetik őket; életük meghatározó értékeinek tartják ezt. Számukra már nem kérdés, hogy ha kemény munkával is, de hitüket megtartva, családot alapítva, gyermekeket nevelve szeretnék élni életüket.

Megismerve őket, egyre nagyobb lett bennem a hála, hogy itt élhetek, Kárpátalján, ahol ilyen értékes fiatalok nevelődnek! Gyerekek, fiatalok felé való igei magvetést mégnagyobb erővel, több szeretettel és hűséggel kell végezni! Hiszen a mi kezünk nem mindig ér el utánuk- de Isten kezébe bárhol belekapaszkodhatnak.

Bernát Tamás ref. lp.

Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával.