Tóháti sítúra

Ahogy minden éven, idén is meglátogattuk a havas hegyoldalakat. Viszont most nem a megszokott helyünkre mentünk (Slavske), hanem a változatosság kedvéért kipróbáltunk egy másik, csodás helyet a Kárpátokban. A sítúrára február 27-én került sor, Vedmezha településén működő sí központban.

Reggel 6-kor Tóháti és Ung-megyei fiatalok már izgatottan várták a az indulást. Három busszal utaztunk, összesen 130-an. Az oda utunk hamar elrepült; némelyek álmukat folytatták, sokan pedig a koránkelés ellenére nagyokat beszélgettek. Miután megérkeztünk áhítattal kezdtük együttlétünket. Az áhítatot alapszervezetünk lelkészi elnöke, Orosz Zsolt tartotta a 121. Zsoltárból. Hangsúlyozta, hogy az ige szavaz igazi hívőket egyrészt buzdítani akarja, hogy bízzanak Isten segítségében, másrészt tanítani is, hogy bízzák rá magukat az Ő védelmére. Kijelenti a Zsoltáríró, hogy bármerre is keressük, lehetetlenség üdvösséget találni, csak is Istennél. Másrészt fennkölt kifejezésekkel magasztalja Istennek a hívők védelmében megmutatkozó atyai gondoskodását.

Az áhítatot a karszalagok szétosztása követte. Kétféle karszalag volt kapható, piros és sárga. A sárga színű karszalagot viselő emberkék a haladó pályára, a síelésben profik (vagy bátrabbak) mehettek, piros karszalagot viselők pedig a tanuló pályán gazdagíthatták sí tudásukat. A túrán lehetőség adódott képzésre is, ahol egy kedves oktató adott sí leckéket. Olyan alapvető, mégis életbe vágóan fontos dolgokat tanulhattunk meg, mint a sítalppal való fékezés, kanyarodás, súlypont áthelyezés technikái. A pályához közeli étteremben lehetőségünk volt finom ételeket és italokat fogyasztani, s nem mellesleg megpihenni és megmelegedni is.

Az Úr megáldotta a napunkat örömmel, vidámsággal, egészséggel, mivel mindenki épségben vághatott neki a hosszú hazavezető útnak. Sötétedés előtt elindultunk hazafelé, az út talán még rövidebbnek tűnt, szinte mindenki álomba merült eme e nagy kaland után. A mi Istenünk ezen a napon is gondot viselt rólunk, gazdagította élményeinket és feltárta előttünk teremtett világának káprázatát. Egy lehetőségekkel teli, festői helyre irányított bennünket, és egy örömteli napot tölthettünk el itt, együtt a barátainkkal, megannyi feledhetetlen pillanatot megélve.

Legyen a következő években is így!

Nyeste Veronika