Egyedül Istené a Dicsőség – Szikra ifjúsági hétvégét szervezett a KRISZ
2017 őszén újra megrendezésre került a Tóháti KRISZ Alapszervezet által a Szikra hétvége, mely a Soli Deo Gloria (Egyedül Istenné a Dicsőség) témát kapta. A hétvége fő célja az volt, hogy bővebben megvizsgáljuk magát az alázatot, úgy a világban és a szolgálatban egyaránt. Az igét Katona Viktor, a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom elnöke hirdette.
Péntek délután folyamatosan érkeztek a fiatalok, majd regisztrálásuk után elfoglalták szobáikat. Nyitó áhítat következett, melyben a lábmosás történetét illusztrálták. Vacsora után evangelizáción vettünk részt, ahol Zebedeus fiainak a történetét hallhattuk. Fő mondanivalója, hogy adjuk át Istennek a döntést a sorsunkról. Az este hátralevő részében a fiatalok foglalkozhattak élménypedagógiával, TABU kérdések megválaszolásával vagy logi-sztori megfejtésével.
Szombatra ébredve, testi táplálék után lelki táplálékra is volt lehetőségünk, alternatív áhítatokkal kezdtük a napot. A délelőtti előadás témája Alázat a világban volt, mely által magunkba nézhettünk, hogy a mindennapi életünkben nagyon sokszor magunkat helyezzük előtérbe. A délután során a lehetőségek piaca tárult elénk. Volt főiskolás Négy Érzék színház, lelkigondozás, különböző játékok, melyek által mosolyt csaltunk egymás arcára. A kacagás, jó kedv, megnyugvás után ismét előadás következett. A délutáni előadás témája Alázat a szolgálatban. Nem feledhetjük el, hogy a legfontosabb, hogy Istennel szemben legyünk alázatosak. Mindenünk, ami van az neki köszönhető, Egyedül az Övé a dicsőség. Az előadást fórumbeszélgetés követe, ha valakinek kérdése volt az feltehette, s majd közösen megbeszéltük. Az esti evangelizáción a lábmosás történetét hallhattuk, melyben Jézus megalázkodott a tanítványok előtt. Az este fénypontja az volt, hogy egymás kezét megmosva emlékezhettünk vissza, hogy Jézus mit is tett. Végül dicsőítéssel és bizonyságtételekkel zártuk az estét.
Vasárnap a záró áhítat, majd a könnyes búcsú következett. A hétvégén az előadások, evangelizációk és csoportbeszélgetések során megvizsgálhattuk a saját magunkat, hogy mennyire vagyunk alázatosak életünk más-más területein, miben kell még fejlődnünk, és a jellemünkhöz tartozó dolgokból mi az amit jobban Isten dicsőségére tudnánk használni. Röviden tehát az alázat nem más, mint Istent és Testvéreinket előbbre helyezni a saját akaratunknál.
A fiatalokért, a szervezőkért, a hitbeli épülésért és mindenért Egyedül Istené legyen a Dicsőség.
Bagu Cintia
További képek IDE kattintva.
