KRISZ hetek – Balazsér
A balazséri hetet a Mérce és a Béka alapszervezetek közösen együttműködve valósították meg. A munkatársakkal együtt közel 70 fiatal tölthetett el itt egy csodás hetet, kerülhetett közelebb Istenhez.
Az idei hét témája (a reformáció emlékévéhez kapcsolódva) az út volt. A tábor megnyitójára vasárnap délben került sor, melynek során a résztvevők egy istentiszteleten vettek részt a helyi gyülekezetben. Délután egy kis pihenés után Pataki Gábor megtartotta a hét első előadását az indulásról. Az előadást szabadidő követte, majd vacsiztunk, és nyolckor elkezdődhetett a hét első evangelizációja. Az evangelizáción egész héten Dávid életéről hallhattunk prédikációkat, jobban mondva azokról a történésekről (bukások, győzelmek, próbák stb), amelyet már Isten elhívása után tett,amikor elindult az úton. A vasárnapot nyitó tábortűz helyett (az időjárás miatt) filmezéssel zártuk.
Másnap, azaz hétfőn a 8 órai reggeli után mindenki választhatott a 3 éppen aktuális alternatív áhítat közül (ugyanis a hét minden napján a táborozók részt vehettek különféle nem szokásos áhítatokon, ahol egy-egy zenén, filmrészleten, történeten, éneken, vagy éppen rajzokon keresztül hallhatták, láthatták az igét, érezhették Isten közelségét). Az áhítatokat mindennap előadás követte, amely mindig az út különböző részeiről, állomásairól szólt: elindulás, akadályok, bukás, felállás, megérkezés.Ehhez kapcsolódva délutánonként újabb előadást hallgathattunk a hét minden napján híres emberek életéről, hibáikról, kudarcaikról, bukásaikról, nem mindennapi tetteikről.
Ebéd után választható programként különböző szemináriumokon keresztül nyerhettünk betekintést például a főiskola életébe, hallhattunk elrettentő példákat az okkultizmusról, jó tippeket utazáshoz, önkénteskedéshez. Választható programként ki lehetett próbálni a tábor területén lévő kötélpályát, lehetett óriásjengázni, íjászkodni,valamint különböző sportvetélkedők is folytak a héten, mint szkander, foci, asztalitenisz versenyek. Aki pedig reggel nehezen ébredt, elfáradt, vagy csak egy kis unozással egybekapcsolt beszélgetésre vágyott, tökéletes hely volt számára a kávézó, ahol a munkatársak kávéval, forrócsokival, cappuchino-val stb várták a vendégeket.
A hét legélvezetesebb játéka szerintem és a többség szerint is a vizes vetélkedő volt. Sárban csúszva, akadályokon át, kötelet húzva, szintén nyakig sárban, lyukas vizespalackot a fejünk fölöttt adogatva, vizesröplabda közben, vagy éppen csúszós vizes neylonon futkosva, mindegy, hogy melyik állomásnál, de valahol mindenki biztosan tetőtől talpig vizes és sáros lett, senki sem maradt szárazon. Hol készültek a legviccesebb fotók?A szelfiversenyen,sárga zsiguli, Sanyi bácsi, csíkospólós néni és még sok ehhez hasonló „célpont” volt a csapatok számára Balazsér területén. Ha már a csapatoknál tartunk, fontos megemlíteni a csapatfeladatokat, csoportbeszélgetéseket, melyeken jobban megismerhettük egymást a közös feladatok megoldásánál, megtanultunk összedolgozni,és minden nap átbeszéltük, megvitattuk az aznapi témát, az előadásokat is.
Ha csendre, nyugalomra vágytunk, kicsit beszélgetni akartunk Istennel, akkor nyugodtan használhattuk az imaszobát, ahol volt alkalmunk elcsendesedni, kicsit magunkba szállni és Istennel beszélgetni. De problémáinkkal nyugodtan fordulhattunk a lelkigondozókhoz, akik szívesen meghallgattak, és tanácsokkal láttak el minket.
Az élménydús hetet csütörtök este egy tábortűzzel zártuk. Itt a közös éneklés mellett bizonyságtevéseket hallhattunk. A tábortűz után még sokan maradtak kinn, egyesek a tűz körül énekeltek tovább, mások csak beszélgettek, vagy éppen a leveleiket közvetítették egymásnak a „postaládákba”.
Végül pénteken került sor a hazutazásra, de csak miután elkészültek a közös fotók. Az idén bátran mondhatom, hogy egy vidám, pörgős, élménydús, és ami a legfontosabb, áldott hetet tölthettünk el itt. Hiszem, hogy a hét alkalmával sokan megújították, vagy éppen megkötötték a szövetségüket Istennel, és elindultak azon a bizonyos úton, a megtérés útján. Istenért legyen mindenért a dicsőség!
