IX. Maradj talpon ifjúsági hétvége

„…ha a ti igazságotok nem több az írástudók és a farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” – IX. Maradj talpon ifjúsági hétvége

Március 31. – április 2. között került megrendezésre a IX. Maradj talpon! ifjúsági hétvége a TiBorKA (Tisza-Borzsa közi KRISZ Alapszervezet) szervezésében.  Az alkalomnak a Péterfalvi Református Líceum adott otthont.

Mondd meg a tutit! – hangzott a hétvége témája. A jól csengő szlogen egy sokkal komolyabb témát takart: beszéljünk a reformáció igazságairól akkor és ma.

Péntek este, az alkalom megnyitásaként Hunyadi Attila esperes úr szolgált közöttünk A gazdag ifjú példázata alapján. Az est hátralevő részében alkalom nyílt rá, hogy az amúgy is családias közösség még jobban megismerje egymást: ismerkedős játékokra, majd beszélgetésre került sor.

Szombat reggel Dénes Elemér, a Huszti Református Gyülekezet lelkésze tartott áhítatot a Máté 5:17-20 alapján. Hallhattunk arról, hogy a régi igazságokat a farizeusok hogyan öltöztették új köntösbe úgy, ahogy a saját érdekük és kényelmük megkívánta. „…ha a ti igazságotok nem több az írástudók és a farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” – szólt az Ige,  és int bennünket ma is.

A szombati nap két előadása is a reformáció igazságai köré épült. A délelőtt folyamán Kacsó Gézától, a Bátyúi Református Gyülekezet lelkipásztorától hallottunk az 500 évvel ezelőtti történések mikéntjéről, történelmi hátteréről és arról, hogy miért kellett mindennek bekövetkeznie. Az előadás két síkon futott: hallottunk Jézus tanításairól és arról, ahogyan Lutherék újra felfedezik ezeket a tanokat. A reformáció jelentése  – megújítani, visszatérni az eredetihez, visszatérni Jézushoz.  A reformáció idején visszatérnek ahhoz, amit a Szentírás mond (Sola Scriptura). Jézus a tételes parancskövetéssel szemben lép fel: a lényeg a hit (Sola Fide). Egyedül kegyelemből, nem a jótetteimért, nem a cselekedeteimért jutok a menyországba (Sola Gratia). Lutherék megítélik a korabeli egyház fényűzését, ugyanúgy ahogyan Jézus a saját korában. Jézus az erőszakmentességet hirdette és aszerint is élt. Ezzel szemben a korabeli papság igenis erőszakos. Lutherék korában ugyanez ismétlődik. A reformáció tanai hirdetik a személyi kultusz elvetését, Jézus az egyetlen közbenjáró (Solus Christus). A reformáció lényege – személyes döntés Jézus Krisztus mellett.

A délután folyamán Homoki Gyula, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia teológus-lelkész szakos hallgatója előadásának keretein belül közösen gondolkodhattunk el azon, hogy az 500 évvel ezelőtti reformáció a maga masszív,  sziklaszilárd igazságaival mit jelent ma nekem és neked, kárpátaljai fiatalnak. A reformáció nem emberi ügy, hanem Isten ügye. Olyan mint a szörf. Akármilyen jó szörfös vagy, ha nincs hullám nem ér semmit. A hullámot pedig az Isten adja. „A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön és hova megy” (János 3,8). A reformáció egy közösségnek az újjászületése. Ez lélek nélkül nem megy. Könyörgünk hullámért, várunk, készülünk rá, és ha jön, ugrunk. Az egyházat Hadrianus császár kapujához hasonlította. Ez a kapu 131-től áll Athénban. Körülötte minden modernizálódott, de ő nem mozdul. Ilyen kellene, hogy legyen az egyház: valami új (kultúra) és valami régi (a mindenkori evangélium). „A víz szalad, a kő marad”. Luther célja az volt, hogy az evangélium üzenetét a mindenkori emberhez közel vigye. Jézus is mindig megtalálta az emberrel a kapcsolódási pontot. A megújulás elsősorban nem a külsőségekben rejlik, hanem belülről hat kifelé. Az egyház és a gyülekezet megreformálásáról nincs értelme általánosságban beszélni. A Biblia nem beszél általános megújulásról,  hanem személyesen neked szól: újuljatok meg! A zsinat megreformálása előtt kezdj el tenni valamit a gyülekezetedért! Egészen magadig kell eljutnod! Az egyház meg a reformáció nem egy olyan játék, amiben te a kispadon ülsz és befelé kiabálsz. A nézőtérről nem lehet reformálni! Mi lesz a te megújulásoddal, a te reformációddal? Ha nem kezdődik el veled a megújulás, akkor hogy várod, hogy az egész megújuljon? Ne csak lenni tanulj meg az egyházban, hanem tenni is!

Az előadások után a téma elmélyítése érdekében kiscsoportos beszélgetésekre került sor. Szombat délután a pihenésre, játékra, beszélgetésre is volt alkalom a szabadidő határain belül.

Szombat este Sipos József, a KRISZ elnöke evangelizált a fiatalok között,  Jézus és a házasságtörő asszony története alapján a János 8, 1-11-ből. A vádoskodás kérdését boncolgattuk. A farizeusok féligazságokat mondanak, nem a teljes törvényt. Az tény, hogy a nő bűnt követett el, de a törvény, ami alapán el akarják ítélni meg van csorbítva. Jézus tette: lehajolt és az ujjával írt a földre – prófétai jelképes cselekedet. Csend volt Jézus körül. A csendben időt ad mindenkinek. Időt a gondolkozásra. A csendben szólal meg a lelkiismeret, és ilyenkor szokott az Isten nagy dolgokat véghezvinni. Bárkit vádolhatsz, ha te nem vagy vádolható. Mi lesz akkor, amikor a Sátán lesz a vádló és vele szemben ott lesz Jézus Krisztus? Fogod-e hallani, hogy „Én sem ítéllek el”?

Ez alkalommal az ifjúsági hétvége címe erősen jellemezte az együtt töltött néhány napot: talpon kellett maradnunk. Az Isten minket is megállított és elcsendesített. A tragikus baleset miatt a további szombat esti és vasárnapi tervezett programok elmaradtak. De megtanultuk, hogyan lehet leborulni, együtt fohászkodni a Mindenhatóhóz, és egyedül csak Rá bízni az életünket: egészen csak Rá. Mert másképpen nem is tehetünk!

Héder Zsuzsanna

további képek: https://www.facebook.com/alexandra.nagy.1213986/posts/723872741128350?pnref=story