A hit fogságában

 (To verdener) 2008

színes, magyar feliratos, dán filmdráma, 108 perc

Fsz.: Rosalinde Mynster, Johan Philip Asbaek

Rendező: Niels Arden Oplev

„A film egy megtörtént eseten alapul.” Amikor ezt a mondatot látom egy film elején, mindig mélyebben élem át, sokkal valóságosabb, mint egy hollywoodi fikció. Az ilyen filmek végén az ember azt érzi: igen, ez velem is megtörténhet, bármikor eljöhet a pillanat, amikor az életem ilyen fordulatot vesz. Ezek azok a pillanatok, amikor felteszed a kérdést: Isten mit akar most ezzel? Hogy mászok ki ebből?

Főhősünk, Sara, mélyen hisz Istenben. Eldönti, élete egyetlen célja, hogy prédikátor lehessen, ezért félbeszakítja tanulmányait is – ebben a gyülekezet és a családja is rendkívül boldogan támogatja…

Amikor Sara apja házasságtörést követ el, a szülők választás elé állítják a három velük élő gyermeküket, hogy melyikükkel szeretnének tovább élni. A gyerekek az apjuk mellett teszik le a voksot – mert az Ige a megbocsátást hirdeti! A megcsalt anya pedig magányosan él tovább…

Amikor Sara összefut a bátyjával, akit egy éve nem látott, szinte idegenként állnak egymással szemben. Mindketten tudják, hogy ők nem is beszélhetnek egymással! Mert Jonast egy bűne miatt kiközösítette a gyülekezet…

Sara legjobb barátnője szerint „háromféle Tanú létezik: az, amelyik minden törvényt betart; az, amelyik titokban áthágja azokat; és az, akiről ki is derül, hogy áthágta. A lényeg, hogy ne derüljön ki a félrelépés és akkor semmi baj nem lesz.” És igen, a barátnő egészen okosan lépi át a szabályokat…

Sara és családja a Jehova tanúi közösség tagja. A vallási előírásokat megpróbálják szigorúan betartani, de kiderül, hogy ez szinte senkinek sem megy igazán jól. Sara egyszer csak szerelmes lesz, és minden borul: a családja, a gyülekezeti szolgálatai, az egész élete. Mert kedvese (Theis) nem Tanú.

A film végső tanulsága NEM az, hogy „na, tessék, ezért nem szabad ilyen vallási közösségek tagjává válni”! Sokkal inkább az, mennyire félreismerik az emberek Istent, függetlenül a vallási hovatartozástól. A filmet 16 éven felüli fiataloknak ajánljuk. Néhány gondolat:

BŰN – minden vallás megegyezik abban, hogy a bűn mindig olyan cselekedet, amit kerülni kell, amivel Istent bántod meg, amivel Isten ellen vétkezel, és ami miatt biztosan elkárhozol. Számomra mindig érdekes megfigyelni, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a bűn fogalmához. Általános felfogás, hogy vannak „kis bűnök”, amit mindenki elkövet és ez a normális (pl. kések tíz percet, pedig ezzel valaki más idejét vesztegettem); és ott vannak a „nagy bűnök” (pl. tömeggyilkosság), amit ha elkövetsz, véged van. Ehhez jön az is, hogy a bűnt mindenki szubjektíven fogja fel: ami az én felfogásomban bűn, az a te szempontodból nem feltétlenül az. Végül, szinte mindenkinek van egy-két „kedvenc bűne”, amiről tudjuk, hogy nem kéne elkövetni, de…. Egy életet el lehet tölteni azzal, hogy a bűn emberi felfogásáról elmélkedjünk, és Isten még mindig sehol sem lesz a rendszerben. Mert Isten másképp viszonyul hozzá, mint az ember. És egészen másképp viszonyul a BŰNÖS EMBERhez, mint mi magunk.

MEGBOCSÁTÁS – a film tökéletesen vázolja azokat a nonszensz helyzeteket, amikor megbocsátunk egymásnak, illetve amikor nem vagyunk erre képesek (a filmben: lehet gyülekezeti vezető az elvált férfiból is, ha a válás titokban történik, de a tiltott könyv olvasása miatt kiközösítés jár. A gyerekek az apjuknak megbocsátják, hogy vétkezett, de az anyjuknak nem bocsátható meg, hogy ő nem tud megbocsátani a férjének.) Legtöbbször ennek semmi köze Istenhez, vagy az Igéhez. Legtöbbször ahhoz a fájdalomhoz van köze, amit érzel. Ha ez túl nagy, túl mély, akkor nem fog menni, mert szinte kevesebbnek érzed magad attól, hogy megbocsátasz: mintha megengednéd, hogy büntetlenül bántsanak.

KÖZÖSSÉG – a filmben (és a legtöbb egyházi kis közösségben) erős családi kötelék jellemzi a közösséget, amíg ki nem közösítenek. Bármilyen csoportnak, mozgalomnak, egyháznak, közösségnek vagy a tagja, addig vagy JÓ tag, amíg betartod a csoport szabályait. Egy újabb életet venne igénybe arról elmélkedni, hogy egy vallási kis közösség belső szabályainak mennyi köze van Isten szabályaihoz.

FEGYELEM – a filmben is fontos tényező az egyházfegyelmezés, és kifejezetten pozitív is tud lenni, ha az valóban megalapozott. Mert látjuk, érezzük a saját bőrünkön, mi történik, ha az egyházfegyelmezés szinte eltűnik az életünkből. Szabályok nélkül káosz lesz az életünk és a gyülekezet élete is, ezt nem vitathatjuk. A probléma ott kezdődik, amikor a fegyelmezés kérdésében az emberi hiúság, gyarlóság, mohóság, irigység és egyéb finomságok döntenek, nem pedig az Isten Igéje.

IGAZSÁG – elhangzik a filmben: „Azt hiszed, csak egyetlen igazság van?” Igen. Egy igazság van. Az én igazságom. Számodra pedig a te igazságod. Ergo: kb. hétmilliárd féle igazság létezik. És egyik sem lesz ISTEN IGAZSÁGA. A háborúk ott kezdődnek, amikor az én igazságom fontosabb és nagyobb nekem, mint a tiéd. Ellenben, ha valóban Isten Igazságát keresgélnénk, valószínűleg túl elfoglaltak lennénk a háborúkhoz.

„Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk. 7,14)

Menyus