Újraélesztve
Némán közeledő Isten?
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5, 14)
2009-ben merült fel az ötlet, hogy szükség lenne egy olyan hétvégére, ami összefogja a konfirmáció után lévő (és nem a gyülekezetből ’kikonfirmált’) fiatalokat. Az első ilyen hétvégét a KRISZ Borzsa-Tisza-Menti alapszervezete hívta életre.
Most, sokadjára ismét megszervezték az Újraélesztés névre keresztelt hétvégét. November negyedikén, vagyis péntek délután kezdődött a program. A regisztrációt követően Homoki Gyula teológus köszöntötte a fiatalokat, aki ’ős-kriszesként’ már az első ilyen alkalmon is a szervezőket erősítette. Az áhítat alapigéjének is azt a páli gondolatot választotta, amely a hét évvel ezelőtti hétvége motorja volt: „Ébredj fel, aki alszol…”.Érdekes volt hallani, hogy a korábbi Újraélesztés hétvégék résztvevői, hogyan vélekednek, mit kaptak egy-egy ilyen alkalom során.
Az est folytatásaként várt ránk egy előadás, melyet Nagy Szabolcs, guti lelkipásztor tartott közöttünk. A hétvége témája egy mély és sokak által megfogalmazott kérdés volt: Némán közeledő Isten? A kérdésre vagy felvetésre, természetesen nem lehet választ adni, de a szervezők mégis megkísérelték azt, részleteire bontva felkínálni a hallgatóságnak. Nagy Szabolcs előadásában Isten ’igazságtalanságát’ kívánta bölcsen megvilágítani. Mikor merül fel bennem a kérdés: Isten igazságtalan? A résztvevők válaszai: meg nem hallgatott ima, a világban történő nyomorúság, tisztességtelen módon elért siker stb. Amikor ilyennek látjuk Istent, emlékezzünk Jób történetére! Ő valóban olyan ember, akit az Úr meg hagyott kísérteni, de ő a legnagyobb nyomorúságban, felesége biztatására sem tagadta meg Urát. Az, hogy mi igazságtalannak látjuk Őt, a torz istenképünknek köszönhető – fogalmazott az előadó.
A kérdés felvetése is hibás, hiszen Isten igazságtalansága is csak a mi javunkat szolgálja. Képzeljük csak el, ha úgy büntetne, mint érdemlettük, akkor mondhatnánk, hogy igazságos az Úr. Viszont Ő ennél jobban szeret bennünket. Ennek bizonysága, hogy helyetted és helyettem az Egyszülöttjét áldozta fel…
A kérdés csak megalapozta a némán közeledő Istenről való elképzelésünket. Az előadást követően csoportfoglalkozások segítettek abban, hogy együtt dolgozzuk fel a felmerülő kérdéseket.
A péntek kicsit az ismerkedésről és összehangolódásról is szólt, ezt – a filmvásznakon már annyiszor bebizonyosodott – a pillecukor-sütés nagyban segíti, így a szervezők is ehhez a módszerhez nyúltak.
A szombat testi-lelki táplálékkal indult. Előbbiről az ügyes kezű szakácsasszonyok, utóbbiról (is) az Isten vezetésével, a munkatársak gondoskodtak. A BOTIKA alkalmain már megszokott, hogy a reggeli áhítatok színes sorát kínálják a résztvevőknek, így volt ez most is. Ki-ki, hangulatának megfelelően kérhette el a napindító üzenetet a dicsőítő, zenés-irodalmi, videós vagy éppen klasszikus reggeli csendesség során. Majd ismét egy előadás következett, tovább mélyítve az előző este felvetett témát.
Keresztény Károly Csonkapapi beosztott lelkipásztora szólt a jelenlévőkhöz. A téma ezúttal sem volt könnyen emészthető: Isten hallgat? Talán ez a kérdés volt az, ami sokakban megfogalmazódott már, és egyben ez vetette fel a hétvége témájának az alapját is. Itt jön elő igazán az előző este kérdéseinek súlyossága. Isten miért hallgat (vagy hallgat-e) amikor emberek éheznek, gyermekei szenvednek, az övéi Hozzá fohászkodnak.
A korábbihoz hasonlóan, ezt az előadást is kiscsoportokban dolgozták fel a fiatalok.
A délután némi kikapcsolódással, csapatmunkával, játékokkal és szórakozással telt. A BOTIKA munkatársai jól összeállított, gazdag (élményben és jókedvben biztosan) programmal várták a hétvége résztvevőit.
Délután az előadások sora folytatódott és zárult egyben. Balázs Antal jánosi segédlelkész vezetésével arra kerestük a választ, Isten elrejtőzött-e? Először is felmerül, mikor fogalmazódik meg a kérdés? Nyilván az emberben akkor merül fel, ha veszélyben vagy szorongatott helyzetben érzi magát. Ekkor elhitetjük magunkkal: Isten elrejtőzött. Holott mindvégig ott áll mellettünk. A szó leghitelesebb értelmében. De miért hisszük mégis rosszul? Isten megengedi, hogy elhiggyük, Ő nincs jelen. Az előadó felvetette, miért tehet ilyet az Úr. Öt tézisben vizsgáltuk meg, miért rejtőzködő a Teremtő. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy az Úr egyszerre kitárulkozó és rejtőzködő, azért, mert túl hatalmas ahhoz, hogy a korlátolt felfogásunkkal megérthessük Őt. Ő több mint ez a világ. Majd a lelkipásztor felvetette azt a valós, mégis érdekes tényt, hogy az első emberpár idejében az volt a kérdés, milyen lehet Isten nélkül, és ez volt az oka a bűnesetnek is. Ma pedig arra várjuk a választ, milyen lesz Vele.
Az estet Szanyi György, borzsovai lelkipásztor (a KRISZ korábbi elnöke) evangelizációs szolgálata folytatta. Illés történetén keresztül szólt a fiatalokhoz. Azon a prófétán keresztül, aki maga volt túl hangos ahhoz, hogy meghallja az Úr szavát. Magába temetkezett, elzárkózott a külvilágtól, az ég és föld is megremeghetett, akkor sem mozdult a saját megrekedt világából.
Mi is sokszor hisszük azt, hogy a csúcson vagyunk, és általában ilyenkor jön egy jókora pofon – fogalmazott a lelkész. Megyünk csak előre, hajszolunk valamit, aztán amikor odaérünk, megkapjuk, rájövünk, hogy mégsem elég. Aztán összedől minden, akárcsak Illés estében, hatalmas robajjal összeomlik a világ körülöttünk, és csend… A mélységes csendben pedig meghalljuk az Isten szavát.
A hétvége során sokakban megfogalmazódott, hogy Isten nem hallgat. Mi vagyunk túl hangosak, ha Ő erősebben szól, mi még zajosabb helyre megyünk. Ezért van szükségünk csendre!
Szombat este sötétségbe borult a kastély épülete Balazséron. Az épületben csak néhány gyertya pislákolt, éppen csak, hogy megtaláljunk egy-egy papírra írt üzenetet vagy, hogy megvilágítsa a Biblia lapjait. Amolyan vezetett elmélkedés formájában, teljes csendben telt az est további része. Eközben mindenki feltehette saját kérdéseit magának és az Istennek, és csendet adhatott az Úrnak, hogy megszólalhasson.
A hétvégét keretbe foglalva, szombat délelőtt Homoki Gyula tartott záró alkalmat. Áhítat során helyezte az Úr üzenetét a résztvevők szívére.
Istennek adunk hálát, azért, hogy a legnagyobb nehézségekben is szól. Örömmel tartunk csendességet, mert tudjuk, a csendben is Ő van jelen. A hétvégéért is Övé a dicsőség! Köszönet a szervezőknek a munkájukért, valamint a Bethlen Gábor Alapnak a támogatásért.
Képek IDE kattintva!
-gabriella-
