FEL A FEJJEL HÉTVÉGE

„Egy új kezdet volt az életemben!”

„Közelebb kerültem Istenhez!”

„Választ kaptam azokra a kérdéseimre, amiket nem tudtam megfogalmazni!”

„Ez volt a hab a tortán a KRISZ hét után!”

Ilyen és még sok más visszajelzés érkezet a Mérce KRISZ Alapszervezet által immáron második alkalommal megrendezett Fel a fejjel! hétvégéről. Egy különleges hétvégéről irhatok most, mert nagyon sok nem megszokott elemet tartalmazott, de erre azt hiszem magatok is rájöttök, ha végigfutjátok a következő mondatokat.

A hétvége alap gondolata és vezérfonala a „Keresztyénség hogyan és hogyan ne” volt. Magát a hétvégét úgy építettük fel, hogy visszatértünk a kezdetekhez, azokhoz a pillanatokhoz, találkozásokhoz, ahol megszólított minket az Isten, majd a döntéshozáshoz, hogy mit is jelent ez valójában, hogyan kell érteni, megtapasztalni, majd az első tűz lendületéről esett szó kerekasztal beszélgetésben, az ezt követő bukásokról, kudarcokról, és végül a kapcsolat helyreállításáról.

Az előadásokhoz próbáltuk a legmegfelelőbb előadókat megtalálni, így látogatod el hozzánk Sipos József, a KRISZ elnöke, ifj. Pocsai Sándor és Kacsó Géza lelkipásztorok, valamint szolgáltak még előadásokkal közülünk is: Balázs Tóni, Baksa Eleonóra és a házigazda, Tomes Attila.

Az első napunkon, pénteken a megérkezést követően felfedeztük a csöndes kis helyszínünket, a Csonkapapi missziós központ, majd közös erővel létrehoztuk a KRISZ héten nagyon jól bevált mini kávézót a teraszon, ami a hétvégénken mindenkinek a törzshelyévé vált.  Majd közösen megvacsoráztunk, ismerkedtünk a 40 idegen arccal Végh Timi, a Mérce KA elnökének vezetésével és belevetettük magunkat az első előadásba, amit Kacsó Géza bátyúi lelkipásztor az Istennel való találkozásokról. Minden előadásunkat követően lehetőség volt kérdezni az előadótól, de mivel nem sok kérdést mertünk feltenni úgy személyesen, a vezetőség pár nappal korábban összegyűjtötte a saját kérdéseinket anonim egy kupacba, amikből minden előadó válaszolt 1-2-re.

Az előadásunkat követően pótvacsoráztunk és választhattunk az alternatív szabadidős programok közül: dicsőítés a Mérce Band vezetésével, beszélgetés a kávézóban, elcsendesedés az imaszobában vagy éppen különböző csoportos játékok a fenti konferenciateremben.

Mivel másnap is nap van és kell az éberség az előadásokra, hajnali 1.00-kor mindnyájan összegyűltünk az előadóiban és közösen zártuk a napot elgondolkodtató imával és csenddel. Ami nagyon különleges volt ebben a csendben az az volt, hogy reggel 8-ig tartott, a közös kezdésig. Így lehetőségünk volt kicsit kettesben maradni Istennel, még ha 8 vagy épp 10 szobatársunk is volt.

A szombatunk ismét csenddel és közös imádsággal és csoportos áhítattal kezdődött, majd megreggeliztünk, kávéztunk és meghallgattuk a második előadásunkat Balázs Tóni, segédlelkész és Mércés szervező tolmácsolásában a döntéshozásról, ami sokakban vagy kérdéseket ébresztett vagy épp megválaszolta a kimondatlan kérdéseket. Ismét volt lehetőség kérdezni az előadótól, de a kérdések dobozát is felnyitottuk és az előre összegyűjtött és a hétvégén beledobott kérdésekből is választ kaptunk néhányra.

Csoportbeszélgetésre osztódtunk 4 csoportba, ahol még le is rajzoltuk az előadást a mi szemszögünkből. Persze szabadidőben sem volt hiányunk, ugyanis ebéd után volt rá pár óránk, hogy élvezzük egymás társaságát.

A Délutáni előadás volt a számomra a legkülönlegesebb, talán azért mert még nem voltam ilyenen, vagy a téma adta, nem tudom biztosan, talán mindkettő. Kerekasztal beszélgetésünk volt kerekasztal nélkül az első tűzről Tomes Attila, Baksa Eleonóra, ifj. Pocsai Sándor és Balázs Tóni közreműködésével, ahol 3 különböző életet, első tüzet és személyt ismerhettünk meg. Az ezt követő csoportbeszélgetés is különleges volt, ugyanis beültek közénk a fentebb említett előadók és így, csoportosan folytattuk az előadást vacsiig.

És hogy ne unatkozzunk, a Tóháti KA is ellátogatott hozzánk egy kisebb csoporttal és színesebbé tették egy bizonyságtétellel az esti előadásunkat, amit Sipos József, a KRISZ elnöke tartott a nehézségekről és bukásokról, majd az ezt követő pótvacsorát is velünk töltötték és még tábortűzre is maradtak, amit velünk együtt végigénekeltek, ami nagyon jóra sikerült.

A szombati napunk se zárulhatott mással, mint a jól megszokott, és megsúgom, áldásos csenddel és közös imával.

Vasárnap, az utolsó napunkon a reggelit követően elmentünk a helyi gyülekezetbe Istentiszteletre, ahol Úrvacsorában részesülhetett minden résztvevő, aki erre felkészült. Szolgálatot is vállaltunk, hiszen itt, ebben a gyülekezetben és missziós központban született meg a Mérce KA gondolata anno 2013 májusában egy szűkebb munkatársi hétvégén.

Az Istentiszteletet követően közösen megebédeltünk, így utoljára még együtt, meghallgattuk az utolsó előadásunkat arról, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban megtartani az Istennel való kapcsoltunkat egy egész életen át. De ha kapunk valamit egy hétvégén, akkor azt szívesen megosztjuk másokkal is. Mi is így tettünk, rögtönözve ültünk egy hatalmas kört és mindenki húzhatott egy igés kártyát, majd elmondhatta, hogy hogyan jött ide és mi változott, vagy egyszerűen a véleményét és megtapasztalásait.

Sajnos minden jónak egyszer vége szakad, így a mi hétvégénknek is, de én biztos vagyok benne, hogy rajtam kívűl más is akad a 42 résztvevő közül, akinek Isten új irányt mutatott az életére nézve vagy épp adott egy löketet, ami remélhetőleg nem csak 1-2 hétig tart, hanem egy egész életen át! Szóval, FEL A FEJJEL!

Simon Tünde, Fornos

Képek  IDE kattintva!