Mérce HEGYMÁSZÁS

Gyerünk tovább! Kitartás! Már csak 3 km! 7 perc múlva indulás!

Ilyen és ezekhez hasonló mondatok hangoztak el 2016. június 18.-án a Borzsa havasok nevű hegyvonulaton, ugyanis a Mérce KRISZ Alapszervezet fiataljai igen nagy és merész vállalkozásba fogtak, amikor elindultak a hegymászásra.

Na de kezdjük az elején. Kora hajnalban felkeltek már a fiatalok, még a nap előtt, hogy sokak talán életükben először eljussanak 1677 méter magasba. A Mérce szinte összes gyülekezetéből érkeztek résztvevők és mintegy 50 fős csoporttal és Bíró András, idegenvezető vezetésével útra keltünk egy szép piros ikarusz busszal a Kárpátok felé.

Gátról indult a menet és a besszállás hajnali 5⁰⁰ –kor, majd Dercen és Fornos, végül pedig Rákos következett és már 7⁰⁰-ra mindannyian teljes figyelemmel hallgathattuk az idegenvezetőnk érdekes helyismereti történeteit a Munkácsi várról, a Feszty körképről, Kárpátalja templomainak sokszínűségéről, a ruszinokról, a hegyi falvakról illetve a Kárpátok szerepéről a II. világháborúban és a magyarok kontra szovjetek hegyi csatáiról. Egyszóval, a körülbelül 3 órás út sem volt egyáltalán unalmas a számunkra.

Amint megérkeztünk Fülöpfalvára, akkor kezdődtek csak az igazán érdekes események. Először is mindannyian elcsodálkoztunk a gyönyörű kilátásban, amit a hegylábánál láttunk, de ez semmi volt ahhoz képest, ami még ránk várt. Ezután következett a felvonós utazásunk, ami felvitt minket 1200 méter magasra, a Gemba csúcshoz (1498 m). Itt tartottuk az első pihenőnket, ettünk egy keveset, majd nekivágtunk a Gembának, a megmaradt 298 méternek, ami mellesleg nagyon meredek volt.  Sok rövid megállóval, de mindannyian felértünk rá. Bíró András, látva a csapatunk állóképességét 2 alcsoportra osztott bennünket, persze mi döntöttünk, hogy hová indulunk: az első csoporttal gyorsabb tempóban megmásszuk az Asztag csúcsot (ukrán nevén Sztij 1677 m), a második pedig megvárhat bennünket a 8 km-rel közelebbi Magas tetőn (Velikij Verh 1598 m). Persze a csapat 90 % az első változatot választotta és útra is keltünk a 150 hektáros áfonyamezőn keresztül célba véve az Asztagot, ami mellesleg a napsütés ellenére is nagyon messzinek és homályosnak tűnt.

A Magas tető lábánál megpihentünk, és megebédeltünk, persze nem túl hosszan, 7 percre, de ez bőven elég volt, hiszen még hosszú út állt előttünk. Fél úton az Asztag felé 2 út között választhattunk: a széles, ami sokkal könnyebb volt és a keskeny között, ami jó meredek hegycsúcsokon keresztül vezetett a végállomáshoz. Több szempontot figyelembe véve, de jó keresztyénekhez híven, a keskeny úton indultunk el és délután 2-re megérkeztünk az Asztagra. Gyönyörű kilátás fogadott bennünket a csúcson és az egész úton, ami felejthetetlen emlékként marad meg bennünk egész életünkben.

Az Asztagon elkészítettük az első csoportképünket, majd az idegenvezetőnk felavatott minket hivatásos hegyjárókká egy áfonyaággal. A kisebb pihenőnk után elindultunk lefelé a meredek csúcsokról és egyetlen pihenővel 1 óra alatt megtettük a  4 km-s fárasztó visszautat a Magas tető lábához. Mivel a második csoport a hegycsúcson várt ránk, megmásztuk a harmadik hegycsúcsot is, a Magas tetőt (1598 m). A csúcson kifáradva, de nem összetörve és örömmel a szívünkben énekeltünk az Úrnak, majd meghallgattunk egy rövid áhítatot Balázs Tóni tolmácsolásával a Máté 17,1-8 alapján Jézus megdicsőüléséről.

„Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot…” Mt 17,4. Nekünk is jó itt a hegyekben, kicsit közelebb is érezzük itt magunkat Istenhez, de feladatunk van odalent, a többi ember között: megmutatni nekik, és magunk is megtapasztalni, hogy a völgyben is velünk van az Isten.

A Magas tetőről Bíró András megmutatta az egykori magyar határt a Kárpátok hegyvonulataiban majd néhányan szert tettünk kisebb botokra, amik sokban segítettek a hazafelé vezető utunkban és elindultunk lefelé a lejtőn, magunk mögött hagyva a Borzsa havasokat. Körül belül 4-5 km után megpihentünk a völgy felénél az erdei ösvényen, ahol már láthattuk Fülöpfalvát 4-6 km távolságból. Ez volt az utolsó szakaszunk, amit kicsit fáradtan, lebarnulva vagy épp picit megégve tettünk meg, de sikerült. Este 7órára már mindannyian a buszban ültünk és hálát adtunk azért Istennek, hogy adott erőt és kitartást a több mint 22 km túrához, az 1400 méteres szintkülönbség megtételéhez és az egész napra áldást adott, hiszen reggel még induláskor felhőbe burkolózva várt ránk az Asztag, de mire odaértünk, már csak a napsütés maradt.

A hazaúton helyet kapott a reklám is a Mércés alkalmakról illetve a KRISZ-ről, mint nagy szervezet programjairól. Vásárolhattunk szuvenírként különleges hűtő mágneseket Bíró Andrástól, amelyeken a Kárpátok és Kárpátalja különleges helyszínei találhatók.

Mire hazaérkeztünk, a hold már javában táncolt az égen, hiszen 10-11 előtt senki sem futott be az otthonaiba. Kisebb izomlázzal, de hálásan mondhatjuk el, hogy egy felejthetetlen napban volt részünk, ahol igazán közel érezhettük magunk Istenhez és a teremtett világának egy legszebb csodájához.

Simon Tünde, Fornos