Tóháti sítúra – aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék

Az KRISZ Tóháti Alapszervezete a megalakulása óta szinte minden év februárjában megrendezia sítúráját, s idén e hónap 7-én öltött meleg ruhát és vett hátizsákot több mint száz fiatal 10 község ifijéből. Biztosan állíthatom, hogy a felkeléssel mindannyian megelőztük a Napot. Ennek ellenére éberen és izgatottan kezdtük az utunkat, viszont a tájakat tekintve idehazaa dominánsabb szín a barna és a fekete volt. Ám miután odaértünk Szlávszkére, a tekintetünk hálásan pásztázta végig a hólepte sípályákat, és már tudtuk – kellemesen fárasztó, de mindenképp emlékezetesélményeknek nézünk elébe. Ezeknek átélése előtt kiscsoportokba verődve a községek ifivezetői áhítatot tartottak.  Az alapige–„aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék”–az aktualitása miatt megmosolyogtatott, mégis elgondolkodtatott mindenkit. Az elmúlt évekhez híven idén is Szeghljánik Péter tiszteletes biztosított többünk számára sífelszereléseket, szánkókat, és pihenésképp a nap folyamán többszörcsoportosultunk forró tea és száraz sütemény köré mosolygós csevegésre, pirospozsgás nevetésre.

Néhány lelkes résztvevő örömmel osztja meg élményeit, sikereit, és azt, hogy miért érdemes kibújni a meleg paplanból és vállalni a fagypont alatti hőmérsékletet.

Hajdu Editke:

Az idei sítúrám első élményét már a nap elején átélhettem, amikor a sok megtett lépés, elbotlás és visszacsúszás után a barátaimmal együtt felértünk a hegy tetejére. Ott elém tárulkozott egy csodás kép: magas fák, hófödte hegyek, amelyeken meg-megcsillant a nap sugara, s ez elkápráztatott, magával ragadt. A következő dolog, ami miatt megérte vállalni a koránkeléstaz volt, hogy életemben először a megfelelő sífelszerelések felvétele után „síelhettem”,pontosabban fogalmazva lecsúszkálhattam egy picike dombról. Talán ez a lecsúszás nem volt több 2-3 méterbél (amely idővel igencsak gyarapodott), viszont számomra ezeka nap legnagyobb élményeitjelentették. S végső soron kiemelném a társaság felemelő élményét, amely határozottan végigkísérte a túrámat.

Turóczi Norbert:

Gyerekkorom óta szeretek a természetben barangolni, évszakoktól függetlenül. Az erdők, a hegyek világa számomra megunhatatlan, mindig tud újdonságokkal szolgálni. Nagyon örültem, amikor tudomásomra jutott, hogy ez évben ismét szervezünk sítúrát. Hála Istennek, síeléshez megfelelő mennyiségű hó állt rendelkezésünkre, így egy vidámságban, nevetésben gazdag napot tölthettünk el a barátokkal, csapattársakkal. Egyik kedvenc hobbim a síelés, nagyon élveztem a meredek lejtőket. Fontosnak tartom ezeket az alkalmakat, mert ez mindig közelebb hozza az embereket, új barátságok szövődnek, vagy éppen a meglévők erősödnek. Hazafelé menet az egész napos síelés okozta fáradalmak teljesen háttérbe szorultak, és széles mosollyal gondoltam vissza a nap eseményeire.

Izsák Andrea:

Istennek hála már a harmadik alkalommal vehettem részt a Tóháti sítúrán.Számomra ez az egyik kimagasló programja az alapszervezetnek.A hegyvidék friss levegője és a bámulatosan szép kilátás mindig felüdíti a lelkem.Leírhatatlan érzés látni Isten kezének munkáját és áldásaiban részt venni.Öröm volt azt is tapasztalni, ahogyan a fiatalok is felszabadultan csúszkálnak a hegyoldalon. Hálás vagyok az Úrnak,hogy a túra által újra felfedezhettem a teremtett világ csodáját.
“Lelkem mindig visszavágyik oda,ahol megérintett a csoda….”

Baranyi Eszter

Harangláb