Újraélesztés hétvége

“Újraélesztő” egy szervező-figyelő szemével

Kis kulisszatitok a szervezés pillanataiból: a témaválasztás időszakában vagyunk, felvetődik, hogy annyi a panasz mostanság a sok probléma miatt, mi lenne ha most inkább egyszerűen örülnénk. Beszéljünk arról a fajta belülről jövő örömről, ami független a körülményektől, ami Jézusból meríti a boldogságot, és nem befolyásolják külső nehézségek. Mire egyikünk őszintén felkiált: “Jóég, és ti ezt hiszitek?!”

Valóban kemény fába vágtuk a fejszénket, ha ezt az üzenetet egy hétvége alatt akarjuk valamennyire “aprópénzre” váltani, szóval épp ezért az imáim innen kezdve arról szóltak, hogy csak egy kis megtapasztalást tudjuk nyújtani arról a másfajta örömérzésről, ami valahonnan mélyről és belülről fakad, ugyanakkor meg valahonnan fentről érkezik.

Január 29-én a Nagyberegi Református Líceumban gyűltünk össze közel százan, és már péntek este jól indult a terv, mert rádöbbentünk, hogy főelőadónk, ifj. Csomós József (a TIREK ifjúsági referense) előadásai alatt képtelenség is lenne nem teliszájjal vigyorogni. Az általa tartott három nagyon tartalmas előadás alatt szó volt az örömforrásainkról, az öröm megéléséről és kiéléséről, a félreértett örömökről, és arról a teljes, megingathatatlan örömről, ami független a körülményektől, mert belülről, és Krisztusból merít.

A hangulathoz ugyanakkor nagyban hozzájárult a kivételesen jó dicsőítő csapat. Oldalt állva figyelni a teli torokból éneklő kamaszfiúkat, a dal közben egymásra mosolygó zenészeket, a felszabadultan dicsérő fiatal nőket, nem mindennapi élmény.

A hétvége evangelizációin Szanyi György borzsovai lelkipásztor, a szervező csapat vezetője hirdette Isten igéjét, amiben igyekezett mozdulásra buzdítani a hallgatóságot, hogy mi is lépjünk Krisztus felé, és ne elégedjünk meg a megélt “vallásos kereteinkkel”, hanem törekedjünk olyan valós kapcsolatra, ami tényleg megadja az áhítozott örömöt.

Az este további részében pedig megmutattuk milyen egy kis költségvetésű királyi játék: a csapatoknak régi kartondobozból kellett megépíteniük a Trónok Harca sorozat híres vastrónját, ami az esztétikai érték mellett elbírja a vaskirálynőt (pehelysúlyú jómagam), a vasherceget (középsúlyú lelkész), a vaskirályt (nehézsúlyú lelkésztanonc), és a vasuralkodót (még nehezebb súlyú teológus) is.

Szombat reggel a résztvevők választhattak egy hagyományos vezetett imás-, egy dalszövegelemzős-, egy imanaplót írós-, egy szabadban sétálgatós elcsendesedés, és egy vidám videósan ébredős áhítat közül, de volt olyan is, aki a kávé mellett való beszélgetést választotta.

Szabadidejében a társaság mehetett imaszobába, vikinges csapatjátékot játszani, választhatott társasjátékot, ismerkedhetett kislabdás “randikérdésekkel”, részt vehetett bibliodrámán, “jam”-melhetett a zenész csapattal vagy egyszerűen csak élvezhette a jó társaságot.

Este a KRISZ együttes felemelő koncertjét élvezhettük, aztán a BorzsaVári népi zenekar húzta nekünk a talpalávalót a zsíros kenyér mellé. Ezután már igazán csak a hajnalig tartó csocsómeccsek, maffiázások és egymásnak örülések következtek.

Vasárnap zenés áhítattal vettünk búcsút egymástól, és én azt hiszem, hogy kicsit megéltük azt az örömöt. Már csak azért is, mert ezt a hétvégét biztosan nem mi hoztuk össze a szkájpos megbeszéléseken, mi csak hozzátettünk, és figyeltük a mosolyok alakulását. De ez az egész valahonnan fentről érkezett, ezért megnyugtató a tudat, hogy a további alakulása sem rajtunk múlik, mi csak hálát adunk, ha ott lehettünk a kezdetnél, és imádkozunk hogy hosszútávon is életet kapjon az az öröm, ami “belülről fakad, és mások felé halad”. 

Sárközi Andrea

További képek IDE kattintva

Az előadások meghallgathatók: 1 előadás, 2 előadás, 3 előadás