Alapszervezeti szilveszterek

Mérce alapszervezet:

2015 december 31. volt az a nap, amikor a Mérce megrendezte az első és egyben nagyon érdekes, emlékekben dús, vidám és áldásokban gazdag szilveszteri partyját a Balazséri Béthel központban.

A 2015-s év utolsó programján 43 fiatal vett részt, ami első közös szilveszternek nem is olyan rossz, sőt! Jelen voltak a Mércéhez tartozó falvak többségéből kisebb-nagyobb létszámmal: Izsnyéte, Gát, Dercen, Fornos. Az érkezés 2 percen belül történt, mindenki egyszerre érkezett meg és így időben érkeztünk mindenre közösen.

Az érkezést követő programunk a díszítés volt. A Balazséri Béthel központ is hozzá járult a díszítéshez egy kb. 3 méter magas és széles karácsonyfával, ami nagyon jól beleillett az elképzeléseinkbe. Mivel szabad kezet kaptunk a díszítéshez, kiéltük m
agunkat úgy a konyhában, mint a folyosón és minden közös teremben.

Ezek után közös vacsorát tartottunk abból, amit hoztunk. És mivel mindenki „elefánt adagokat” hozott, jutott 2-3 vacsira is. A vacsora után le is mozogtuk azt a sokat, amit megettünk, ugyanis játszottunk kb. 1 órát mindenféle vicces és érdekes játékot, amit nagyon élveztünk is!

És mindez nem ért ennyivel véget, a jókedvünket fokozta még az is, hogy megnéztük a 2015-ben készült képeket azokról az alkalmakról, amit szerveztünk, vagy amin részt vettünk: pancsizás, Fel a fejjel! hétvége, családi nap, imaéjjel, sportnap, ifi találkozók, karavánok. Ezek a képeket egyesekben jó emlékeket idéztek fel, amiket nem igazán tudnak elfelejteni, míg másokban csalódást, mert valamilyen okok miatt kimaradtak ezekből az eseményekből.

A képek után kicsit beszélgettünk közösen a 2015-s évünkről, hogy kinek mi volt a legszebb és legemlékezetesebb emléke erről az eseménydús évről, és hogy szokott-e fogadalmakat tenni újév alkalmábó
l, amiket betart-e vagy sem. A legszebb emlékeinkből még plakátot is készítettünk.

Az esténknek voltak komolyabb részei is: fél 11-kor a Mérce elnöke, Balá
zs Tóni tartott egy különleges és elgondolkodtató áhítatott. Mindenki kapott egy színes mécses gyertyát, lekapcsoltuk a fényeket és zenei aláfestéssel hallhattunk olyan elgondolkodtató igéket, amik a jövőre tekintettek, a hittel és reménnyel teli újesztendőre, ahol Isten jelen van és munkálkodik. Ezek után 4-5 fős kis csoportokban imaközösséget tartottunk és beszélgettünk egy kicsit az elhangzott igékről.

És elérkeztek a 2015-s év utolsó pillanatai. Bár alkoholmentes partyt tartottunk, éjfélkor koccintottunk pezsgővel, majd gyönyörködtünk a tűzijátékban, amit közösen vettünk.

A 2016-s évünk lazán kezdődött. A tűzijátékot követően bementünk, megmelegedtünk és egy nagyon vicces és érdekes karaoke estet tartottunk. Mindenki, aki elég bátor volt hozzá, megmutatta mit tud.

A karaokét követően szabad program volt: tánc, beszélgetés, UNOzás, beugró és persze alvás, pihenés, bár ezt nem sokan választották.

Reggel 9-kor pedig már indultunk is haza, mert megérkeztek a fuvarok és azért, hogy mindenki érkezzen haza az Istentiszteletekre.

Összesítve, a 2015-s évünket nem is zárhattuk volna le jobban. Isten áldása volt az egész évünkön és kértük és hisszük, hogy a 2016-s évet is megáldja, hiszen Jézus ezt mondja:

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak hittel kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” János 16,23

Simon Tünde, Fornos

TiBorKA alapszervezet:

Az elmúlt év utolsó órái és első percei

Ahogyan a tavalyi évet közösen kezdtük el a TiBorKA csapatával, annak méltóan közösen is fejeztük be.

A közös ünnepi alkalmon 17 fiatal vett részt. Az alkalom, miután mindenki megérkezett közös énekléssel vette kezdetét, amit Biró Benjámin áhítata követte, majd egy meghitt családias hangulatú vacsora. Az utolsó pillanatok előtt érkeztünk a programba csenni egy kis élménypedagógiai játékot. Közeledve az év utolsó perceihez elcsendesedtünk, és egy elmélyedt beszélgetést folytattunk az elmúlt évről, amelyet imaközösség követtet.

Az újév első percei egy köszöntő beszéddel vette kezdetét, ami Sütő Norberttől hangzott el.

A továbbiakban az ilyenkor hagyományos „vidám rész” következett.

Sütő Norbert, Feketepatak

Tóháti Alapszervezet:

A szilveszter szerte az egész világban a méregdrága, egy percnyi örömet okozó tűzijátékokról, a nagy fogadkozásokról, és az újesztendő első emlékeinek automatikus kieséséről szól. Mi, akik a felvillanó fények helyett Istenre tekintünk, akik imádkozunk, ahelyett, hogy magunkban bízva fogadkoznánk, és akik számára a legrészegítőbb a másik szeretete és ölelése szintén összegyűltünk szilveszter éjjelén.

A KRISZ Tóháti Alapszervezetének munkatársi közössége már sokadik éve búcsúztatja az ót és köszönti az újesztendőt a kaszonyi kastélyban. Ünnepi vacsora kezdte a programot, aztán a híres „Egy perc és nyersz!” játékban próbálta ki magát a közösség, ami tetőfokra hágó izgalmat és könnyes nevetéseket vont maga után. Éjfélhez közeledve egyre inkább elcsendesedtünk, és pislákoló gyertyák fényében csoportokra osztódva beszélgettünk az éven hozott döntéseinkről, érdemtelenül is megkapott kincseinkről, és az Istennel, egymással és önmagunkkal megtapasztalt harmóniáról. Ezt követően a kaszonyi templomban közösen magunkhoz vettük az úri szent jegyeket, és miután a kintről beszűrődő tűzijátékok hangja jelezte számunkra az éjfélt, örömmel kívántunk egymásnak áldásokban is sikerekben gazdag újévet. Az éjjel további kötetlenebb részében ismert filmrészletekre spontán szinkronizáltunk és a tánctudásunkat is csillogtathattuk a legkedveltebb retró muzsikákra. A felkelő nap már asztal körüli fáradtmosolygós beszélgetésben kapott minket.

Véleményem szerint, ami a leginkább értékelendő a tóháti szilveszterekben az az, hogy mikor reggel hazaindulunk a legintenzívebb érzés nem a fáradtság, hanem az újból feltöltődött hála az új esztendőért, egymásért és a mi Urunkért.

Baranyi Eszter, Harangláb