Egyedül Istené a dicsőség

Egyedül Istené a dicsőség – Egyedül Istené a dicsőség?!

Függöny szét. Vasárnap délelőtti istentisztelet. A lelkész prédikál, a hívek pedig érzik, ezt nem csak úgy kitalálta, mindazt, amit mond, hanem kapta valahonnan. Istentől, és így a gyülekezet is átveheti Isten ajándékát lelkésze kezéből. A felemelő istentisztelet végén a gyülekezeti tagok könnyes szemmel megszorítják a lelkész kezét: köszönjük a szolgálatot! A válasz: egyedül Istené a dicsőség. Függöny össze.

Ez volt az első jelenet, ami megjelent a szemem előtt, amikor megtudtam, hogy 2014-ben a KRISz hetek témája a „református márkajelzés” , a Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség) jelmondat. Azonban a héten hangsúlyoztuk, hogy nemcsak akkor Istené a dicsőseg, amikor valaki halás valamiért, mikor megdicsérik. A dicsőség ószövetségi kifejezéséhez közelebb áll az a magyar fordítás, hogy „súlyosnak, nehéznek lenni”. Ezért az előadások és a szabadidős tevékenységek is arra összpontosítottak, hogy milyen súlya van Istennek az életünkben? Ő az, aki talpra tud állítani, mikor elestünk és ő segít továbblépni azokból az élethelyzetekből, amiket zsákutcának érzünk es megrekedünk bennük. Ezért egyedül Istene a dicsőség, amikor változni tudunk. Ezt a változást tűztük ki célul a hét elején a munkatársakkal. Ehhez kell a saját döntésed, minden erőd, a környezet támogatása es kitartás, hogyne rettentsenek el a kudarcaid sem a változástól. Isten mindezeket áldja meg es nagyon sokszor jó irányba billenti a mérleget, mikor pengeélen tancolunk – ezért lehet súlya az

életünkben es a döntéseinkben is.

Ezzel a programtervvel kezdtünk neki a hétnek a munkatársakkal. A hét kezdete előtti szombaton beköltöztünk a balazséri Béthel konferenciaközpontba, ahol munkatársi tréninget tartottunk Gogola István vezetésével. Vasárnap a balazséri gyülekezettel együtt vettünk részt az istentiszteleten, majd felkészültünk a táborlakók fogadására. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ugyanezen a vasárnapon gyűlt össze az egyházmegye lelkészeinek imaközössége a háborús helyzetért fohászkodva. Ezen az imaközösségen lett véglegessé az a békenyilatkozat, amit már megkaptak és tagjaik aláírásával megerősíthetnek a gyülekezetek.

Vasárnap tábornyitó áhítattal indítottunk, amit Máté Richárd izsnyétei-derceni lelkész tartott a 116 résztvevőnek, ezt követően ismertettük a tábor szabályzatát. Az estét és az éjszaka egy részét ismerkedő játékokkal töltöttük, Nigriny-Demeter Adrienn vezetésével. A hétfői reggelinél elárultuk a tábor egyik újítását: hétféle reggeli áhítattal készültünk a táborlakóknak. A fiatalok választhattak a zenés, klasszikus, verses, játékos, mécseses, csajos és pasis áhítatok közül, amelyek különböző helyszíneken voltak megtartva. A héten elhangzott délelőtti előadások: valódi ember (Laskoti Zoltán), összetört ember (Kocsis Julianna), hiteles ember (Balázs Antal), felelősségteljes ember (Nigriny-Demeter Adrienn), szabad ember (Dénes Elemér). Péntek délelőtt megtisztelt minket Zán Fábián Sándor Püspök Úr is, aki köszöntötte a táborozókat és biztatta őket, hogy őrizzék meg mindazt, amit a héten megtapasztalnak. A délutáni előadások: Hit és betegségei (Gogola István), Dobozos keresztyénség (Jakab Attila), Folytonos megtérés (Barta Ferenc), Álarcok nélküli keresztyénség (Dénes Elemér), Facebokozz okosan (Kovács Dorottya). A héten Nagy Szabolcs lelkipásztor evangelizált, szolgálatát köszönve itt is áldást kérünk életére. A péntek esti táborzáró csendsétáért külön köszönettel tartozunk a tóháti KRISZ alapszervezetnek, akik elkészítették és lebonyolították ezt az alkalmat. Köszönjük mindazok segítségét, akik tizedükkel és áldozatos munkájukkal támogattak minket! Különleges köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapnak, mivel támogatása nélkül nem bonyolíthattuk volna le ezt a KRISZ hetet sem.

Írásom végén mindössze arra szeretnélek biztatni, hogy ne félj a változástól, Kedves Olvasó, mert ez mutathatja meg az életedben Isten dicsőségét, aki az övéit a folyamatos változásban vezeti és tartja meg. Békesség neked!

Laskoti Zoltán

köszönet a támogatásért a Bethlen Gábor Alapnak