KRISZ-hét Balazséron 2013

A szentség szabadsága – KRISZ-hétBalazséron 2013

KRISZ-hét – mára már-már „kultikus” jelentőséggel bíró, a 16 éven felüli kárpátaljai református fiatalság köreiben fogalomnak számító rendezvény…

Idén immár tizenegy éve, hogy a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) megszervezte az első KRISZ-hetet, számos rendezvénye közül a legnagyobb érdeklődés övezte fiataloknak szóló programját, s a lendület azóta is töretlen, a hét iránti érdeklődés egyre csak növekszik. Míg első ízben még egy helyszínen, Aklihegyen került megrendezésre az ominózus rendezvény, addig mára már három helyen, Aklihegyen, Balazséron és Ráton „szelidítik” az ifjakat a KRISZ munkatársai lelkészekkel karöltve. E cikk írója a balazséri héten vett részt száznegyvenvalahányadmagával együtt, s miután kellőképpen kipihente a hét „fáradalmait”, megpróbál – lehetőleg értelmesen fogalmazva – betekintést nyújtani az érdeklődők számára az élményektől zsúfolt alkalomba.

Mint említettük, az idei, augusztus 4-10. között megszervezett KRISZ-tábor már a tizenegyedik volt, ami azt jelenti, hogy tavaly jubilált az alkalom – s az alkalommal együtt vezetője, Sipos József lelkipásztor is, aki a tavalyi ünnepi héten elmondta, átadja a stafétát a fiatalabb nemzedéknek, s a 2013-as balazsériKRISZ-tábort már valaki más fogja irányítani. Ígéretét betartotta, az idei tábor Máté Richárd és Laskoti Zoltán leendő lelkipásztorok vezetésével zajlott, ám a leköszönő vezető sem hagyta el teljesen a tábort, hiszen lelkiekben és szakmailag is támogatta az örökséget átvevőket. Így a vasárnapi nyitó áhítatot, mintegy szimbolikusan, Sipos József tartotta, ami után szabad program gyanánt egymásnak lettek eresztve a régi-új ismerősök, hogy mindenki kellőképen „kiörömködje” magát az érdemben másnaptól, hétfőtől kezdődő, testet-lelket-szellemet igénylő táborra.

Jól bevált hagyomány, hogy a különböző helyszíneken zajló tábor alapjaiban megegyező programot kínál a résztvevőknek, mindössze a kivitelezők (munkatársak) személye és a szabad, illetve kreatív programok különböznek, így az aklihegyi és ráti táborokkal megegyezően a balazséri tábor témája is „A szentség szabadsága, avagy “Szeress, és tégy, amit akarsz”!?” volt. A hagyományokhoz híven lelkészek, teológusok és „laikusok” tartottak áhítatokat, előadásokat a témában. Szerény véleményem szerint megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket, hiszen hitelesen és alázattal közvetítették a táborozók felé az evangéliumot, s bár a dicsőség mindezekért egyedül és kizárólag Istené (!), úgy hiszem, szolgáinak is jól jön, ha – ez esetben pozitív – visszajelzéseket kapnak, szóval a körmondat végén végre-valahára jöjjenek a nevek: Pallay Ferenc, Balázs Tóni, Mihók Erzsébet, Zilahi Réka, Maksai Attila, Pusztai-Tárczy Beatrix, Laskoti Zoltán, Kovács Dorka, Szanyi György, Nigriny-Demeter Adrienn „Menyus”, Máté Richárd, Barta Ferenc, Hadar András, Kállai Imre.

A program egyik legfontosabb elemét képezte az esti evangelizáció, amelyen napról-napra Szanyi György, a KRISZ elnöke szolgált Kornéliusz és Péter (Apostolok Cselekedetei 10.rész) története alapján. Az igei táplálékot a résztvevők többé-kevésbé lelkes csapata kiscsoportokban dolgozta fel, ahol lehetőség nyílt a vélemények megbeszélésére, újragondolására, kérdések felvetésére, megválaszolására. Minden táborlakónak lehetősége nyílt tálentumai megcsillogtatására is, hiszen kinek-kinek részt kellett vennie valamilyen szabadon választható műhelymunkában, ami lehetett pantomim, színdarab, dalszerzés, videó, fotóriport, eszperente, modern mese, színdarab stb. Meg kell hagyni, igen kreatív csapat jött össze, remek alkotások születtek a tábor rövid ideje alatt. Mindezek tetejébe pedig az esti szabadidő alatt táncház, karaoke-show, filmklub (Veronika meg akar halni), tábortűz, csendséta és dicsőítés várta a résztvevőket. De sorolhatnánk még a délutáni szabadidős programokat is, mint az önismereti és novella szobákat, a portrérajzot, a Beregszászi Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet (FRIGY) Négyérzék színházát stb., mely lehetőségek mind azt a célt hívatottak szolgálni, hogy a táborban résztvevő fiatalok megismerjék önmagukat, egymást – és elsősorban Azt, Aki alkotta őket, és Aki tett arról, hogy eljussanak a 2013-as balazsériKRISZ-hétre.

Hosszasan sorolhatnánk még, milyen élményekkel gazdagodhattak a résztvevők, vagy azt, milyen pozitív visszajelzések érkeztek beszélgetésekből, s elemezhetnénk akár azt is, mi mindenen kellene a jövőben változtatni. Ám egy biztos: nehezen elképzelhető, hogy aki részt vett a fent leírt táborban, ne vitt volna haza magával legalább egyetlen dolgot, ami megérintette a lelkét, s amit Isten felhasználhat majd életének formálásban most vagy a későbbiek folyamán. Én magam pedig szívből hiszem, hogy az imaharcok idején elkért fiatal életek mind Isten előtt vannak, s Neki hatalmában áll megszólítani mindannyiunkat egyen egyenként – akkor is, ha most talán nehezen tudjuk ezt elképzelni – elhinni. Mert, hogy klasszikust idézzek: “Isten minden emberben jelen van. És nincs olyan lélek, amelyben az ő tudata fel ne ébredhetne.” (L.Tolsztoj) Így legyen!

Kocsis Julika

További fotók a képgalériában  (Itt) !!