Harc az elismerésért (Dancs Edina)

Harc az elismerésért (önbecsülés, önértékelés)

Mi jut eszetekbe legelőször arról a szóról: „önbecsülés”?

Mi határozza meg az embernél azt, hogy mennyire becsüli önmagát?

(Szülők szeretete, véleménye, saját sikerei, kudarcai, külső impulzusok)

Szükséges-e, hogy egy keresztyén embernek önbecsülése legyen?

(Rámutatni arra, hogy az óember elleni harc, és az önző én megöldöklése nem egyenlő azzal, hogy „semmit sem érek, semmire se vagyok jó, senkinek sem vagyok fontos”! Keresztyénként az a lényeg, hogy helyes (Istennek tetsző) önbecsülésünk legyen. )

Sokszor harcot vívunk azért, hogy mások elismerjenek. Elismerjék, méltányolják a képességeinket, jó tulajdonságainkat, elvégzett munkánkat a családban, de méginkább az iskolában, munkahelyen, mert úgy érezzük, ez szükséges ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, értékesek vagyunk. Ady-féle szeretném, ha szeretnének érzés. (Nem mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem számít, hogy mások értékelnek-e, vagy sem, mégsem ez a legfontosabb!) Mások elismerését kivívni nem könnyű, és az elismerésért vívott harc rengeteg csapdát rejt magában. Szerintetek mik lehetnek ezek a csapdák? (pl. olyan dolgot is megteszel más kedvéért, ami igazából távol áll tőled, így az igényeknek megfelelően alakítod önmagad, akár negatív irányba, vagy görcsös félelmek a kudarctól, kudarcok következtében túlzott csüggedés, depresszió, stb.)

Nézzük meg Dániel életét a Bibliából. Azért is különleges az ő élete, mert nagyon sokan elismerték a tehetségét, és a munkáját, de neki nem ezért volt önbecsülése, sőt! Fordítva történt. Azért ismerték el, mert olyan önértékelése volt, amin nem tudtak változtatni a körülmények, kudarcok, stb.

Dániel 1, 1-21-et felolv.!

Dániel fogoly lesz (mi mindennel jár ez)

kiválasztják a királyi udvar tanításra érdemes fiataljai közé (nehéz helyzet: óriási kegy, de egyben megalázó is az ellenséges hatalmat szolgálni)

Dániel nem szennyezi be magát a király ételeivel. Ebben a döntésben látszik meg, hogyan értékelte önmagát. Nem mondta azt, hogy fogoly lettem, a leigázó király közvetlen szolgálatára fognak kiképezni, így most már mindegy, hogy mi történik velem, hagyom magam sodorni az eseményekkel, mert többé nem lehetek zsidó, elvesztem a népem számára. De azt sem mondta: hurrá, fényes karrier, és mesés gazdagság áll előttem ebben az országban, mert beválasztottak a legjóképűbb jófejek közé. Dánielben nagyon erős volt az a tudat, hogy ő Isten népének a tagja, az Úrhoz tartozik, ezért rá azok a szabályok vonatkoznak, amiket Isten az Ő népének meghagyott. Dániel úgy értékelte magát, mint Isten népének tagját, és ennek a következménye az lett, hogy a főudvarmesternek is el kellett ismernie, hogy annak ellenére, hogy Dániel és barátai nem a királyi ételeket és italokat fogyasztják, semmivel sem maradnak el a többiektől, sőt! Így kerül Dániel a király tanácsadói közé, míg a 6. fejezetben azt olvassuk, főkormányzó lesz. Dán 6, 1-6-ot felolv.! Ezt a tisztséget sem osztogatták csak úgy! Mivel érdemelte ki Dániel? (Becsületesen dolgozott!)

A becsületes munka mindig kivívja az elismerést?

(Igen. Előbb, vagy utóbb. ha mégsem, akkor nem velünk van a baj-ezt fontos észben tartani.)

Milyen +-t kapott még Dániel a becsületességéért az állásán kívül?

(Irigy ellenségeket.) Ha kivívod mások elismerését, biztosan kivívod egyesek irigységét is. Nem lehet mindenkinek tetszeni, ezért (is) fontos, hogy alapvetően ne a mások véleménye határozza meg azt, hogy te mit gondolsz magadról.

Dániel döntéseit minden esetben az Istennel való kapcsolata határozta meg. Isten áldása volt az életén és a munkáján, és ez az áldás meglátszott, ennek a következménye lett az, hogy becsülték mások. Mi sokszor áhítozunk mások elismerésére, hogy az alapján értékeljük magunkat, pedig mások véleményét nagyban befolyásolja, hogy mi hogyan értékeljük magunkat, és ebből kifolyólag hogyan viselkedünk.

Beszélgessünk arról, milyen érdekes, hogy Isten elismerését nem kell kivívnunk, mert Ő úgy fogad(ott) el minket, ahogy vagyunk/voltunk!

A következő igék alapján ( Ézs 43, 1-4; Ézs 49, 15-16; Zsolt 139; Luk 19,10; Kolossé3,12; IPét 2, 9-10) fogalmazzák meg: Isten szemében én……. vagyok. (lehet egy-egy embernek kiosztani egy-egy igét, és amikor megfogalmazták, mindenki felolvassa ac sajátját, vagy mindenki minden igeszakaszt elolvasva fejezi be a mondatot, és aki akarja, megosztja a többiekkel, hogy mire jutott.)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük