Csoportműködést segítő játékok

Csomó

(Csoportbeli együttműködést elősegítő játék)

Valaki kimegy a szobából, azalatt a többiek kézen fogják egymást, láncot alkotnak, és a lánc “becsomósodik”, vagyis az első játékos vezetésével úgy lépkednek át a lánc “szemein” át, kezek alatt, fölött, mindenféleképeen, ahogyan ez csak lehetséges. Úgy betekerednek, hogy mire visszahívják kinti játékost, az egész társaság szorosan egy csomóban áll, és nem tudni, hol a lánc eleje és vége. Ezt kell a kibogozónak először megtalálnia, majd ügyesen rájönnie, kinek hogyan kell most előre, vissza, kifelé és befelé lépnie ahhoz, hogy megint egyenes láncot kapjon.

 

Változat:

A játékosok körben állnak, becsukják a szemüket, majd előrenyújtott kézzel elindulnak a kör közepe felé, miközben mindenki arra törekszik, hogy valakinek (lehetőleg minél távolabb lévőnek) a kezét megfogja. Amikor minden kéz rátalált egy másikra, akkor kinyitják a szemüket, és ők maguk, külső segítség nélkül próbálnak meg kibogozódni.

 

Hullámmozgás

(Csoportbeli együttműködést elősegítő játék)

Menetirány szerint körbeállunk. A játékosok két kézzel fogják egymás vállát. Egy hullámnak kell ritmusban végigfutnia a körön, ezért fokozatosan a sor elejéről kezdik a guggolást, majd a fölegyenesedést. Mihelyt az egyik játékos leguggolt és felegyenesedőben van, máris guggol az előtte levő társa, és így tovább. Egymásra figyel a csoport. Addig ismételjük, amíg összehangolttá válik a mozgás. Élményt a csoportnak a gyors tempóban, valóban hullámszerűen végzett mozgás ad.

Arccal a kör belseje felé is lehet ezt a játékot játszani, ilyenkor a bal- és jobboldali társuk vállával kapaszkodnak össze a játékosok. Ezt a játékot a beszélgetések vagy a további összetettebb játékok bevezetésképpen érdemes játszani, mert fizikailag és lelkileg egyaránt elősegíti az egymásra hangolódást.

 

Jurtakör

(Csoportbeli együttműködést elősegítő játék)

A játékosok kézenfogva kört alkotnak. Végigszámolják a csoprtot: páros számú játékosnak kell lenni (a játékvezető be- vagy kimegy). Majd lassan és óvatosan a páros számúak előre-, (közben) a páratlan számúak hátradőlnek, amennyire csak lehet, és amennyire bírnak. (Minél jobban előre- vagy hátradől a két szomszédom, annál jobban tudok az ellenkező irányba dőlni.) Természetesen nagyon figyelve a másikra, hiszen egymást kell tartaniuk. Amikor kész, akkor csere, most fordított irányba dőljenek a játékosok. Ha még szeretnék, lehet cserélni, majd lassan befejeződik a játék.

Fontos a csend és a nyugalom ennél a játéknál, mert enélkül nem lehet igazán figyelni egymásra. Itt a jó élményt a mozgások, előre- és hátradőlések harmonikus, egyenletes tempóban történő változása adja.

 

Pókháló

(Ismerkedő, kapcsolatteremtő játék)

Kellék: spárga

Ezt a játékot elő kell készíteni, még mielőtt a játszók megérkeznek, és a találkozó legelején játszható. Keresztül kasul a szobában egy pókhálót húzunk ki spárgából, minden játékosnak egy szálat. A szál elején csak egy cetli van, amelyre a játékos neve vagy egy szám van felírva. Minden játékosnak ki kell bogoznia a saját szálát. A szál mentén lehet több akadály is (külön feladatok vagy bútorok körül vezetve), és a végén pedig egy kisebb ajándék a játékos számára. Jó, ha a pókháló úgy van elkészítve, hogy a kibogozáskor a játékosok többször találkozzanak

 

Tükörjáték

(Összpontosítást elősegítő gyakorlat)

A párok tagjai kb. egy méterre állnak szemben egymással. Megegyeznek abban, hogy melyikük lesz a tükörkép és melyikük a tükör előtt álló ember. A tükörkép követi a társa (lassú) mozdulatait.  5 perc után csere.

Változat:

Úgy is játszható, ha csak szemkontaktussal tükrözik egymást.

Vakvezetés

(Bizalomjáték, vakjáték)

Párokban állunk. Az egyik játékos lesz a vak, a másik pedig a vakvezető. A vakvezető segítségével elindulunk sétálni az épületben vagy még jobb, ha kint a szabadban. A vak és a vezetője csak gesztusokkal kommunikálhatnak, nem beszélgethetnek.

A vakvezetés többféleképpen képzelhető el: lehet a mutatóujjak érintkezésével vezetni (ilyenkor jó, ha csak az ujjak hegye ér össze egészen finoman), lehet, az orr érintésével, „az orránál fogva” (de nem belekapaszkodva!), a lábak összekötözésével. A vakokat a vakvezetők „csereberéljék” egymás közt a játék alatt (az „összekötözött lábak” változatánál ez nem lehetséges). Ha mélyebb élményhez akarjuk eljuttatni a játékosokat, elég játékidőt kell adni – egy forduló legyen legalább negyed óra, majd szerepcsere következik, vagyis akik eddig vakok, azok lesznek most vakvezetők, és fordítva. Amikor a játékot befejeztük, feltétlenül érdemes leülni és kicserélni a tapasztalatokat, benyomásokat: „Milyen vaknak lenni? Milyen volt vezetni?” Sok érdekes irányba lehet majd elindulni – téma lehet az emberek egymásrautaltsága, a gondoskodás, a gyöngédség, a felelősség egymásért, a kiszolgáltatottság érzése, a visszaélés, az emberek hatalma egymás felett stb.

Bekerítés

(Levezetést segítő mozgásos játékok)

A fogó egyedül kezdi, ám ha elkap valakit, akkor már ketten lesznek fogók, s kézen fogva üldöznek másokat. Azután hárman lesznek, majd négyen stb. A menekülök egyre szélesebb fogó-vonallal néznek szembe, amely igyekszik átkarolni, bekeríteni őket

A sas és a madarak

(Levezetést segítő mozgásos játékok)

A játékosok körben állnak, középen a sas. A sas hirtelen elkiáltja valakinek a nevét, és azon nyomban üldözőbe veszi. A megszólított játékos nyomban nekiiramodik, és szalad körbe a körön kívül. A sas csak ott szaladhat ki, ahol a játékos állt.

Ha a sas elkapta a madarat, akkor szerepet cserélnek. Ha viszont a madár sértetlenül visszaér a helyére, akkor a következő körre is marad az eredeti sas.

A kígyó és a sas

(Levezetést segítő mozgásos játékok)

A sas lesz a fogó, vele szemben az egész társaság összekapaszkodik kígyóvá. A sas szembeáll a kígyó fejével, vagyis a sorban legelső játékossal, és megkérdezi: „Hol kel fel a Nap?” Mire a kígyó feje így válaszol: „Itt.” Erre a sas azt mondja: „Nem itt!” És azonnal üldözőbe veszi a kígyó farkát, vagyis a sorban a legutolsó játékost. Ha meg tudja őt érinteni, akkor az utolsó játékos kiesett, le kell ülnie, s a játék kezdődik elölről. A kígyó azonban védekezik, tekereg a sas előtt, kitérőkre, körözésre kényszeríti. S végül, ha a kígyó feje és a farka meg tudják fogni egymás kezét oly módon, hogy a sast közrezárják, akkor a sas veszített.