Imaéjjel 2014

Idén október 10-én megrendezésre került a Kárpát-medencei imaéjjel, amelynek a KRISZ szervezésében Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont. Az éjszakát este 21.00-tól kezdtük körülbelül 50 emberrel, és ebből legkitartóbb 30 imádkozó egész reggel 06.00-ig talpon volt.

Imádkozni jó. Imádkozni nem csak jó, hanem szükség is. Egy keresztyén ember számára pedig nélkülözhetetlen szükséglet az imádság, az Istennel töltött idő. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a KRISZ buzdítsa a rá bízott fiatalokat az imádkozó életre. Ezért vettünk részt idén is a Kárpát-medencei Imaéjjelben, ahol nem csak mi, egy kis renegát csapat, hanem más országokban élő fiatal hittestvéreink is imádságra szánták oda ezt az éjszakát. Mert fontosnak tartjuk, hogy imádkozzunk, mint ahogy Jézus is fontosnak tartotta annak idején, és egy egész éjszakát imádkozva töltött.

De hogyan is virrasztottuk át mi az éjszakát imádkozva?

IMG_1044Kezdtük ott, hogy tanítottunk az imádságról, annak is egy egyedi, és talán az egyik legmegfoghatatlanabb formájáról, az Isten dicsőítéséről. Erről tartott egy velős előadást Sipos József tiszaújlaki lelkész, a KRISZ alelnöke. Ezek után belevágtunk a gyakorlatba, és mindenféle változatos módon ragadtuk meg az imádság lehetőségét. Konkrétan voltak hagyományos kiscsoportos imaközösségek és nem hagyományos imádságok, amihez csipesz, toll, lufi, szívószál, gombostű, meg papír kellett. Volt lehetőség arra, hogy imatársaink imádkozzanak hibáinkért, amiket látunk magunkban, kéréseinkért, amik a szívűnkben vannak, de tartottunk bűnbánatot is, ahol szimbolikusan tűzbe is dobhattuk bűneinket (amit egy papírdarabra írtunk) jelezve a valóságát annak, hogy Isten is megsemmisíti azokat. Imasétáztunk is egy nagyot, ami annyira jól sikerült, hogy el is csúsztunk az idővel. Aztán bizonyságtételek formájában megtapasztalhattuk, hogy az imáinknak mindig van következménye, nem csupán elhadart szavak. Hét bizonyságtételt hangzott el meghallgatott imádságokról. És persze volt rengeteg éneklés, ami az okosak szerint dupla imádság, amiben válogatott „pacsirtáink” egész reggelig bele sem fáradtak. Az éjszakánkat pedig illő módon Úrvacsorai közösséggel zártuk.

Külön nagy öröm volt számunkra, hogy az internet csodájának segítségével kapcsolatot tudtunk létesíteni az éjszaka folyamán más imádkozó csoportokkal, így is megélve azt, hogy nem csak mi imádkozunk, hanem az egész Kárpát-medence, ami valljuk be, nem semmi!

Szavakat lehet találni arra, hogy beszámoljunk egy ilyen eseményről, mint az Imaéjjel, de valójában nehéz leírni, és olvasva megérteni milyen is részt venni egy éjszakán át tartó imádságon. Ezt megtapasztalni kell, hogy jó az Úr közelében lenni, hogy jó az Úrnál elcsendesedni.

További képek ITT a galériában’

Ezek is érdekelhetnek....