Ifjúsági munkához szükséges segédanyagok tárhelye

Jégvarázs

(Frozen, színes animációs rajzfilm, 2013)

Játékidő: 108 perc, Rendezők: Jennifer Lee, Chris Buck

Sokszor ajánlottam a TESÓ-ban meséket, és most itt van még egy gyöngyszem, amit nem kellene kihagynod. Igaz, az eleje tele van dalokkal, és az ember emiatt inkább kikapcsolná. (Nem tudom, te hogy vagy vele, de az biztos, hogy felnőtt fejjel kihagynám a dalok 80%-át. Igaz, lehet, hogy „felnőtt fejjel” nem kellene meséken lógni…) Aztán mélyül a történet, minimalizálják a dalokat, és kinyílik a szemem. Az egy dolog, hogy csodaszép a grafika. De számomra eléggé szokatlan egy WaltDisney rajzfilmben, hogy a jó a rossznak tűnik, a rossz pedig jónak, és a két főszereplő egyike sem a rosszfiú…(???), a rosszfiú egyszerre csak felbukkan, de eleinte annyira jelentéktelennek tűnik, hogy nem is foglalkozom vele. Ne feledjük a szikla-trollokat, a bölcs rénszarvast, meg az élő hóembert – Olafot sem, akinek álma a nyár. Most akkor: hogy van ez?

Az ember mosolyog mindezen – először. Aztán rájövök, hogy a bölcsebb emberek valóban olyanok, mint a trollok: észrevehetetlenek, ha nem tudod, hol keresd őket, mert nagyobb bennük az alázat, nem kérkednek, nem dicsekvőek (pedig lenne mivel). És igen, az emberek arra vágynak, amilyenek nem lehetnek, ami megöli őket: mint Olaf, aki alig várja, hogy a tűz mellé ülhessen.

Ez a történet arra is rádöbbentett, hogy mennyire nehezen felismerhető az emberi természet. Mert ott van a herceg, aki segítőkész, és szerelmes, és mindent megtesz a szerelméért, és támogató, igazi herceg fehér pacin – aztán rájössz, hogy eddig nem is ismerted ezt az embert. Meg ott van a szívünkbe fúródott fájdalmas jégszilánk, ami hideggé tesz minket, igazi élőhalottá. A kedvenc részem az „önfeláldozó” szeretet, ami miatt egy testvérpárnak nem lehet része egymás szeretetében. Mert annyira szeretünk dönteni a másik helyett, és annyira szeretjük bezárni, elzárni magunkat, elbújni és nem adni magunkból semmit – amit azzal a jogos érvvel magyarázunk, hogy csak a másikat akarjuk megvédeni! És végül: végre egy mese, ahol nem annyira a szerelemé a fő-főszerep, hanem a testvéri szereteté.

A Jégvarázs a legjobb animációs film kategóriában két díjat is kapott 2014-ben. Nálam is előkelő helyen végzett.

Menyus

Pirosszka

animációs rajzfilm, játékidő: 72 perc

Rendező: Cory Edwards

Piroska — mindenki ismeri a mesét. De minden mese mögött több van, mint elsőre tűnik. Ahogy mondani szokás, soha ne ítélj első ránézésre… Ha az igazat akarod megtudni, tanulj meg a sorok között olvasni!

A mindenki által jól ismert mesét feldolgozva láthatjuk egy animációs rajzfilmben — minden hasonlóan indul, mint ahogy az eredetiben végződik: Nagymama, miért olyan nagy a füled? Mikor Piroska rájön, hogy a farkas eljátszotta a Nagymama szerepét, a Nagyi megkötözve előugrál a szekrényből, s ekkor a falat áttörve és ordítozva megjelenik a vadász, aki a hatás kedvéért hadonászik a baltájával. Megjelennek a rendőrök, megkezdődik a nyomozás: mi is történt pontosan? A mese folytatása az, amit a rajzfilmesek átdolgoztak, ugyanis eltűnt az erdő cukrászdáinak minden receptje, kivéve a Piroska és a Nagymama receptes-könyvét. Így már majdnem mindenki csődbe jutott. A recepteket minél hamarabb meg kell találni, ezért minden szereplőt kihallgatnak, ez összesen négy történet:  

Itt van rögtön Piroska története, aki futárként dolgozik a Nagymama cukrászdájában. Unja az egyforma napokat, kalandokra vágyik, de otthon tartja a kötelességtudat. A receptek megmentéséért mindenre képes.

A Farkas — aki újságíróként megpróbál mindent kinyomozni. Társa, a mókus, segítségével lassan forró nyomokra akad és követi őket. Minden a nagymamához vezet… Tanulság: sose bízz a nyulakban, és sose adj a mókusnak kávét!

A Vadász története teljesen kilóg: ő csak azért hasogatott fákat, hogy megtalálja önmagában a vadászt, ugyanis egy meghallgatás után visszahívták, hogy reklámarc legyen.

Nagymama története sokkal extrémebb… Persze kiderül, hogy semmi köze sincs az elrablott receptekhez. Viszont mindegyikük történetében van valaki, aki mindehová észrevétlenül eljut, és senki sem gondolná, hogy őrült bűntettre készül.

Idő közben kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik: mindenki ártatlan és mindenki bűnös is. De a legártatlanabbnak látszó éppen a legbűnösebb. Ráadásul mindenki másnak mutatja magát: Piroska szófogadó kislánynak, a Farkas civil erdőlakónak, a Nagymama sütögető idős hölgynek, a Vadász…, nos ő az, aminek látszik. De a történet rámutat arra, hogy az ítélet (előítélet) legtöbbször nem helyes. Kicsit hasonlít ez Shrek mondanivalójára, „megítélnek, pedig nem is ismernek”, mert „olyanok vagyunk, mint a hagyma — rétegesek”.

Filmklub alkalmával érdemes minden szereplő külön kis történetével foglalkozni. Emellett fontos, hogy lássuk az EGÉSZET is: olvassunk a sorok mögött. A valóban komoly mondanivaló mellett a rajzfilm bővelkedik humorban, és VÉGRE — nincs benne véres jelenet, így 8-10 éves korosztálytól 80-90 éves korosztályig bátran ajánlom bárkinek.

Menyus

Saját szavak

(Freedom Writers, amerikai dráma, 2007)

Fsz: Hilary Swank, Patrick Dempsey, Imelda Staunton, Scott Glenn, Pat Carroll, Mario

Rendező: Richard LaGravenese

Játékidő: 123 perc

Erin Gruwell – avagy, ahogy tanítványai nevezik, Mrs. „G.” –, 23 éves, ambíciózus kezdő tanárnő. Első munkája az egyik leghírhedtebb kaliforniai középiskolába szólítja, ahol egy „taníthatatlannak” bélyegzett osztályt bíznak rá. Ennek ellenére ő bízik benne, hogy ki tudja hozni a legjobbat tanítványaiból. Törekvéseit, nem meglepő módon, értetlenség és ellenséges érzelmek fogadják; de félelmet nem ismerő eltökéltsége segít neki abban, hogy megtalálja a közös hangot az osztállyal.

Mikor a Holocaust irodalmáról beszél a srácoknak, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a többség még csak nem is hallott a több mind fél évszázaddal ezelőtti tragikus eseményekről. Előadásai a történelemnek erről a borzalmas időszakáról végre felnyitják tanulói szemét. Az erőszakról, igazságtalanságról és intoleranciáról szóló történetei segítenek nekik meglátni a párhuzamokat saját életükkel, és arra ösztönzik őket, hogy megpróbáljanak kiutat találni nyomorúságos környezetükből.

Mrs. „G.” bíztatja a srácokat, hogy kezdjék el papírra vetni a saját élményeiket. Az osztály tagjai félelmetes vallomásaik segítségével addig elképzelhetetlen mértékű önbecsülésre tesznek szert. A fiatal tanárnő áldozatos munkája végül meghozza gyümölcsét: mind a százötvenen elhatározzák, hogy a suli elvégzése után egyetemen vagy főiskolán folytatják tovább tanulmányaikat. Ám a tanárnő áldozatos munkája miatt házassága tönkremegy…

A filmet 16 éven felüli fiataloknak ajánljuk! Gondolatébresztésként néhány mozzanat a film mondanivalójából:

1) Integrált oktatás – Az integrált oktatás nyugaton már megszokott folyamat, míg hazánkban új iránynak számít az oktatásban. Pedagógusok hajrá: a film jól ábrázolja az integrált oktatási folyamat előnyeit és hátulütőit!!!

2) Másság – „A suli olyan, mint a város, a város olyan, mint a börtön. Törzsi alapon mindenki különböző csoportokra oszlik.” A történet főszereplői kissebségi helyzetben élnek a „fehérek” mellett, ám kialakított, saját világukban már épp a „fehérek” kapnak kisebbségi, gyűlölt szerepet. Sokunknak ismerős érzés… Mrs. G. egy játékkal mutat rá, hogy a másság (a bőrszín, vagy vallási alapú másság) gyakran mennyire inkább hasonlóság.

3) Napló – Titokban mesélni titkos érzésekről; megnyílni és bezárkózni egyszerre: ez a naplóírás lényege. Hasonlít a netes chateléshez – nem számít, ki olvassa el, személytelenül mesélsz, senki sem ismer rád, senki sem tudja ki vagy, kockázat nélkül elmondhatod féltett titkaidat. Érdemes a naplóírás (vagy a chatelés) előnyeit és hátrányait egymás mellé állítani.

4) Élet = háború – Mennyire hasonlíthatod az életed egy háborús állapothoz, vagy esetleg katasztrófasújtott övezethez? Mindenkinek vannak harcai, és ezek lehetnek olyan komoly háborúk is, mint Eva, vagy a többi srác élete a filmben. Néha csak a helyes döntés ad békét. Különös… a helyes döntés néha azzal jár, hogy emiatt fegyvert szorítanak a tarkódhoz. Vállalod?

Menyus

Evelyn

Amerikai-angol-holland-német-ír dráma (2002)

Idő: 94 perc

Rendező: Bruce Beresford

Fsz.: Pierce Brosnan, Julianna Margulies, Sophie Vavasseur

A film Desmond Doyle és a Doyle-család igaz történetén alapul. Desmond keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját az ötvenes években. A felesége azonban belefáradt az állandó anyagi problémákba, és egy napon elhagyja férjét és három gyermekét. Mivel a férfinak nincs állandó munkája, a hivatal elválasztja tőle a gyerekeket, katolikus árvaházban helyezi el őket. Desmond mindent megtesz annak érdekében, hogy visszakapja a gyerekeit. Harcot indít a hivatal ellen, amelyben segítségére lesz az egykori futballsztár, aki Írország egyik legtiszteltebb ügyvédje…

Desmond Doyle 1986-ban halt meg, és a valóságban 6 gyermeke volt (a filmben csak 3 szerepel). 1954-ben pert indított az ír gyerekek jogairól szóló törvény (Családvédő Törvény) ellen, azzal érvelt, hogy a törvény alkotmányellenes. Desmond a polgári bíróság döntése után – miszerint gyerekeit továbbra is állami gondozásba helyezik – a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, hogy visszakaphassa családját. Az ügy precedens-értékű volt, hiszen addig senki sem kérdőjelezte meg a törvények megfelelését az Alkotmánynak Írországban.

Gondolatébresztő:

1) A család szentsége – a filmben a jogászok megkérdőjelezik Desmond fedhetetlenségét, illetve képességét arra, hogy egyedül nevelje gyermekeit. Érvelésük szerint a legjobb családmodell a Szent Család: Mária, József és Jézus kapcsolata, ahol mindkét szülőre szükség van. Doyle szerint a legjobb családmodell a Szentháromság, szerinte a családot a Szentléleknek kell vezérelnie – akár egész a család, akár csonka. A filmnek ez a része jó indítás lehet a helyes családmodellt, a válás fogalmát, a család alapját célzó beszélgetéseknek, mind keresztyén, mind világi szempontból.

2) Célszerű a filmben elhangzó olyan fogalmakról beszélni, mint az „őrangyal”, és az „apáca, mint Krisztus menyasszonya” stb.! Legyünk tisztában kellőképpen református hitvallásunk ide vonatkozó részeivel!

3) Az ír alkotmányból: „Az ír Alkotmány összhangban van Isten törvényével…” Néhány európai ország alkotmánya hasonlóan kezdődik, vagy a preambulumokban említik Isten nevét. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon Isten nevének emlegetése egy ország alaptörvényében hogyan fér össze ezen országok jelenlegi hitéletével? (Gondoljuk a Tízparancsolatra és Isten nevének hiábavaló említésére!)

4) A felebaráti szeretet szép példáit látjuk mind Felicity nővér, mind Omellie atya, mind Evelyn viselkedésében. Fedezzük fel ezeket a részeket a filmben és próbáljuk átültetni mai vagy velünk kapcsolatos szituációkba!

5) Desmond egyik pillanatban majdnem feladja a harcot, a másikban pedig a végsőkig elmegy a családjáért. Mi az oka annak, hogy néha képesek vagyunk a céltudatosságra, míg máskor nem? Milyen kapcsolatban van a céltudatosság a hittel?

6) Ima ereje – a film többször is hangot ad az ima erejének. Főleg Evelyn „esti imáját” (mellyel a filmben szép sikert arat) vesézhetjük ki. Lássuk meg, mikor és miért (kikért) imádkozik Evelyn!

A filmet nyugodt szívvel ajánljuk minden korosztálynak! Áldott filmnézést!

P.S.: A film után ne legyenek előítéleteid: nem minden menyét gonosz…

Menyus

 

Gravitáció

(Gravity)

színes, feliratos, amerikai-angol sci-fi, 90 perc, 2013

Szereplők:  George Clooney, Sandra Bullock, Basher Savage

(Ha nem szereted a spoilereket, akkor kérlek, előbb nézd meg a filmet – és később térj vissza a bejegyzéshez!)

A film 1 db Golden Globe-díjat, 6 db BAFTA-díjat, és 7 db Oscart nyert, köztük a legjobb vizuális effektusok, és a legjobb filmzene díját. Utánanéztem a filmmel kapcsolatos kommentekben, elégé megosztott a társaság. Kis kutatásom eredménye, hogy kétféle irányzat van: vagy unalmasnak tartják, vagy odavannak érte. Ez már önmagában is elég, hogy meg akarjam nézni. Tudtam a filmről annyit, hogy az űrben játszódik, hogy ide-oda sodródnak tehetetlenül, és sokat beszélnek – valójában azt vártam, hogy unalmas lesz. Megnéztem. Megnéztem még egyszer.

Nekem úgy tűnik, hogy a castingon spórolt időt, energiát, pénzt talán a háttérzenébe és a grafikába fektették: ugyanis tényleg csak három szereplője van a filmnek, ebből az egyik az első 10 percben meg is hal, viszont az Oscart nyert zene és látvány tényleg nem semmi. Számomra nem is igazán sci-fi, hanem Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) monodrámája. Ami leginkább megfogott, az elveszettség érzése, és az, hogy mennyire nehezen engedünk el dolgokat. Nőként teljesen átérzem azt a lelkiállapotot, amiben a főhős éppen van. Nem kifejezetten az űr és a súlytalanság miatt, hanem mert idő közben kiderül, hogy 4 éves kislányát gyászoló édesanyáról van szó, aki valójában nem volt képes elengedni és meggyászolni az őt ért veszteséget. „Baromi ijesztő szabadon sodródni az űrben” – igen, és ugyanilyen ijesztő, amikor értelmét veszti az életed, és csak sodródsz az árral. Minden mindegy. Vezeted az autód, hallgatod a rádiót, céltalanul. Teljesen érthető, ha egy kislány értelmetlen halálát nem képes elfogadni a szülő. Innen kezdve az egész film arról szól, hogyan tanul meg Ryan elengedni dolgokat. Kicsit hasonlít az élménypedagógiai módszerekhez a folyamat, mert a viszonylag könnyebbtől halad a nehezebbig, és egyre csak jönnek a kihívások, mindegyik halálosan nehéznek tűnik. Előbb megküzd azzal, hogy abba kell hagynia, amivel foglalkozik épp. Aztán küzd az oxigénhiánnyal és a sodródással. Amikor ezen túljut, el kell engednie egy életet. (Persze, ha George Clooney életéről van szó, mindenki megértheti, mennyire nehéz ez…)

Ahogy így gyakorolja az elengedés művészetét, fogja magát és feladja. Első körben azt gondolnánk: OK, most már megtanulja elengedni a saját életét is. Elengedni a saját életed azt jelenti, hogy hagyod magad meghalni (vagy az életed kárba veszni) úgy, hogy közben lenne más megoldás is? A harc nélküli elengedés valójában feladás. Van remény a folytatásra, és arra, hogy ezentúl másképp éld az életed! „A lányod meghalt, ennél rosszabb már biztos nem történhet!” Gondold végig, mi volt az, ami a legrosszabb volt eddigi életed során. Talán olyan sebet okozott a lelkedben, hogy máig hordozod, meggyászolatlanul, szorosan ölelve a fájdalmat. Megtörtént a legrosszabb, de te túlélted ezt is – talán nem éppen egészségesen, vagy tökéletesen, de élsz. Örülnék, ha képes lennék úgy búcsúzni a fájdalomtól, ahogy végül Ryan tette: „én nem haragszom”. Jó lenne, ha így tudnám elengedni a fájdalmat és a félelmet. Végül hálát adni. Aztán felállni, és ha gyenge, remegő lábakon is, de tovább menni.

Menyus

A balszerencse áradása

Amerikai fim

Játékidő: 108 perc

Fsz.: Jim Carrey, Liam Aiken, Emily Browning, Meryl Streep

A balszerencse áradása három árván maradt gyermek történetét mondja el, akiknek szülei meghaltak abban a tűzben, amelyben elpusztult a családi házuk is. A gyermekek így nevelőszülőkhöz kerülnek — többhöz is, mert a „balszerencse” áradása során legtöbbjüket baleset éri és meghal… így kerülnek a gyerekek furcsábbnál furcsább emberek közelébe, egyre több titokra derül fény, egyre bonyolultabb és kilátástalanabb a helyzet. Első gyámjuk, Olaf gróf (Jim Carrey) szeretné megkaparintani a gyerekek vagyonát, így mikor terve világossá válik mindenki számára, a gyerekek más nevelőhöz kerülnek. De Olaf gróf nem adja fel, követi az árvácskákat mindenhová és minden akadályt elhárít. Közben kidomborítja igen felszínes színészi képességeit is! Az árvák közül Violet, a legidősebb, jeles feltaláló, aki szerint mindig akad valami, amiből bármit készíthetünk. Claus, a középső gyermek, a könyvek olvasásában találta meg a legjobb szórakozást. Legszívesebben egész nap olvas és mindent meg is jegyez. A legkisebb testvér, Sunny, még alig pár éves, de apró fogacskáival szinte bármit elrág. A testvérek különlegesek, nagyon furcsa tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagyon szeretik egymást és mindent megtesznek azért, hogy kiszabaduljanak Olaf gróf karmaiból.

A film nem éppen átlagos családi film, nem is vígjáték, és nem is dráma — igazából minden tekintetben különc mesefilm sötét titkokról, gyanús tűzvészekről, húsevő piócákról és egy titkos szövetségről. A szereposztás és a filmes díszlet is különc, talán az Adams family és a Grinch közé sorolhatnánk. Néhol félelmetes és riasztó, néhol (Jim Carreyhez méltóan) humoros, egészében véve pedig nagyon hihetetlen történet. „A világ goromba és tele van bűnnel, de sokkal több benne a jó, mint a rossz, csupán jól oda kell figyelni. Mert ami a balszerencse áradásának látszik, az talán az első lépés egy úton.”

A filmet riasztó jelenetei és komoly mondanivalója miatt főleg 15-16 éven felülieknek ajánlhatjuk. A filmklub vezetői számára íme néhány gondolat a  beszélgetéshez:

— A filmet végigkíséri bizonyos naivitás a felnőttek részéről, miszerint Olaf grófot senki sem gondolja gonosznak. A gyerekek viszont hamar rájönnek ennek ellenkezőjére. Gondoljunk bele: a gyerekek néha valóban élesebben látnak meg bizonyos dolgokat. Vajon meghallgatjuk-e a gyerekeket? Meghallgatnak-e a felnőttek minket?

— A film lényege, hogy a gyerekek egy nagy titkot próbálnak kibogozni a családjukról. Érdekelnek-e minket is a titkok? Mi a helyzet Isten titkaival? Kell-e kutatnunk Isten titkai után?

— A testvérek nagyon jól ismerik egymást és nagy a bizalmuk egymásban a film szerint. Mi is így vagyunk a testvéreinkkel? Mi a helyzet a keresztyének testvéri szeretetével és bizalmával?

— A filmben nagy szerepet kap egy távcső. Mit jelképezhet a távcső? Mi rendelkezünk-e ilyen távcsővel?

— A filmvégén elhangzik, hogy a gyerekek végül is szerencsések. Miért mondja ezt a mesélő?

Menyus

Értelem és érzelem

(Sense & sensibility, 2008)

Színes, angol film

Fsz: D. Morrisey, J. McTeer, H. Morahan, C. Wakefield, D. Cooper, D. Stevens

Játékidő: 165 perc

Rendezte: Andrew Davis

A szerelemre nincs hatással a logikus érvelés… ellenben, ha házasságról van szó, azt alaposan át kell gondolni. A Jane Austen regényéből készült háromrészes filmsorozat a korabeli angol arisztokrácia életének egy pillanatfelvétele. A Dashwood-lányok éppen olyanok, amilyeneknek az akkori női ideál szerint lenniük kell: szépek, bájosak, illemtudóak (még okosak is!), viszont kissé tapasztalatlanok még a szerelem terén. És igen!!! A film valóban a szerelemről szól. Meg egy kicsit a csalódásról. Arról, hogy a házasság gyakran inkább üzlet, mint szenvedélyes, értelem nélküli érzelem.

Gondolatébresztőként:

  1. „Mindenkinek kell valaki, aki meghallgatja és megérti” – Valószínűleg mindenki érti, érzi ezt, az is, aki sosem mondta ki. Isten szerint „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő segítőtársat” (I Móz. 2,18). Természetesen egy barátság is lehet olyan mély, hogy a barát egyetlen rezdüléséből is értjük, mit érez. A film többféle házassági, szerelmi „sablont” is bemutat:
  • Ahol a feleség sosem szólal meg, nincs véleménye (John Middleton és felesége);
  • Ahol szerelem nélkül házasodtak, csak a vagyon kedvéért (Willoughby és felesége);
  • Ahol a férfi hű marad első szerelméhez annak halála után is (Brandon ezredes és első szerelme);
  • Ahol a szenvedély fontosabb, mint bármi más (Willoughby és Marianne);
  • Ahol az értelem, a becsület akadályozza a szerelmeseket a boldogság útjára lépésben (Edward és Elinor);
  • Ahol a nő (gőgösen) vezeti a férfit (Henry Dashwood és Fanny);
  • Ahol a férfi (bölcsen) vezeti nőt (Brandon ezredes és Marianne).

Gondoljuk végig, van-e a „sablonok” közt olyan, ami biblikusnak mondható!

  1. A korabeli női ideál – mit jelentett nőiesnek lenni? (pl. a férfit váratni kell; csak társaságban beszélgethettek, nem pedig négyszemközt; a nő legyen művelt, de csak akkor beszéljen, ha kérdezik, stb.)
  2. A korabeli férfi ideál – mit jelentett férfiasnak lenni? (pl. megvédelmezni a nőt, műveltnek lenni minden téren, megtartani az adott szót, stb.)

Keressünk minél több jellemzőt a filmbeli ideálokra, és figyeljük meg, mennyire fontosak ezek az emberi tulajdonságok ma! Hasonlítsuk össze őket a mai ideálokkal (pl. manapság egyre inkább divat a nőies férfi; a nők pedig férfiassá válnak)!

  1. Figyeljük meg, hogyan viselkedik a kisfiú és a kislány a filmben!
  • A kisfiú (Henry) egyszer sem szólal meg, ugyanakkor látjuk, hogyan viselkedik. Látja pl. a szülei gőgösségét, vagy azt, hogyan viselkedik egy igazi arisztokrata. Még beszélni sem tud, de máris átveszi ezeket a szokásokat.
  • A kislány (Margaret) tanul, ős is figyeli a nővéreit és édesanyját. Gyermekkora ellenére saját véleménye van bizonyos „felnőttes” dolgokban. „A fiúk jönnek-mennek és cselekednek, a lányok meg csak ülnek és várják, hogy történjen valami. Bárcsak fiú lennék!” Érdekes, hogy összehasonlítva Henryvel, Margaret sokkal érettebb, műveltebb, ma azt gondolnánk, hogy „sokat elérhet az életben” – mégis fiú akar lenni, mert a fiúk bármit megtehetnek. Gondolkodjunk el rajta, hogyan hat a nemi identitásunk, illetve a nemek társadalmi megítélése az önértékelésünkre! Mit mond a Biblia a nemekről, a férfi és nő feladatairól?
  1. A filmben láthatunk két házasságot is, ahol az egyik fél irányító szerepet tölt be, míg a másik a háttérbe szorul: Jonh Middleton és felesége esetében a férj, John: mindent elintéz, leszervez, mindenkivel beszélget, megengedi magának, hogy felesége jelenlétében bókoljon más nőknek, stb. Henry Dashwood és felesége, Fanny esetében pedig éppen Fanny az, aki irányít: bármiről meg tudja győzni Henryt. A férj pedig akkor is igenlően bólint, ha egyébként nem ért egyet. Egyik házasságot sem látjuk boldognak.
  • Szükséges-e, hogy legyen valaki irányító egy jól működő kapcsolatban?
  • Ha van, akkor ki lehet a „főnök” egy jól működő kapcsolatban és miért?
  • Mit mond erről a Biblia? (pl. 1 Móz. 2,18-25; 1 Pét 3,1-7; Péld. 6. f. és 7. f.; Péld. 31,10-31; 2 Sám 11. f. és 12. f.; stb.)

A filmet mindenkinek szeretettel ajánljuk, főleg azoknak, akik kedvelik a kosztümös filmeket!

Menyus

Deja Vu

Amerikai akciófilm

Fsz.: Denzel Washington, Val Kilmer

Játékidő: 110 perc

A film története New Orleansban játszódik, az első képkockák egy komp felrobbanását örökítik meg, ahol több mint 500 ember életét veszti. A történet szerint a 2006-ban dúló Cathrina-hurrikán pusztítása után ez volt a legtöbb áldozatot követelő katasztrófa. Főhősünk, Doug Carlin ügynök (Denzel Washington) társul egy nyomozócsoporthoz, amely megpróbálja kideríteni, hogy kinek a műve volt a robbantás. Carlin ügynököt egy egyetemi laboratóriumba kísérik, ahol meg kell figyelnie egy műholdképekből összevágott „filmet”. A tudósok kifejlesztettek egy programot — a „Hófehérkét” —, amely összekombinál több különböző műholdfelvételt, háromdimenziós képet kialakítva a vizsgált objektumokról vagy személyekről. A probléma az, hogy a képek négy és fél naposak, mert a program nem képes arra, hogy gyorsabban kialakítsa a kívánt felvételt, emellett tudósaink nem tudnak sem előre, sem visszatekerni a „filmben”, ezért minden pillanat fontos lehet. Carlin ügynök feladata az, hogy figyelje a filmet, hátha akad valami, ami segíthet a nyomozás eredményességében.

A nyomozás közben kiderül, hogy a katasztrófa napján egy fiatal nő (Claire) is meghalt, de nem a balesetben. A furcsa az, hogy mielőtt meghalt, Claire felhívta Carlin ügynököt, de nem érte el. Ezért a nyomozó átkutatja Claire lakását. Megdöbbenésére a lakás tele van a nyomozó saját ujjlenyomataival… Carlin ügynöknek egyre inkább gyanús lesz a „film” és a nyomozó csoport is: egy óvatlan pillanatban rájön, hogy nem műholdképeket nézegetnek, hanem belesnek a múltba…

A film készítői sokat dolgoztak azon, hogy a lehetetlent — az időutazást — megpróbálják valósághűen bemutatni. Azzal különbözik az eddigi, hasonló témájú filmektől, hogy a téma nem arról szól, hogy a főszereplők a jövőt ismerik meg (pl. a Felejtés bére, Különvélemény, Időgép c. filmekben), hanem a múltat. Viszonylag durvább jelenetei miatt 16-17 éven felülieknek ajánljuk. A filmklub-vezetők számára hadd segítsünk ismét néhány gondolattal:

— Beszélgessetek az idő fogalmáról! Mit jelent az, hogy Isten az időn kívül áll?

— Szerintetek van-e alapja az időutazásnak? Milyen veszélyekkel járna, ha az ember képes lenne utazni az időben?

— Ben Affleck a Felejtés bére c. filmben azt állítja, hogy „ha megmondod valakinek a jövőjét, akkor annak az embernek nincs jövője”. Mit gondoltok erről? Mi történik fordított esetben? Változtatnál-e a múltadon, ha megtehetnéd?

— Az egyik tudós mondja a filmben: „A fizika törvényei szentek.”; „Isten már letette a voksát az ügyben, már megtörtént: mindenképpen meg fog történni” — mit gondoltok erről?

— Mit gondoltok, veszélyes-e ha ilyen filmeket kiskorú gyerekek is megnéznek?

— A filmklub-vezetőknek ajánljuk, hogy nézzenek utána az „időutazás” vagy a jövő és a múlt ismeretének bibliai és tudományos álláspontjainak. Fontos, hogy megértsük: a filmek kitalált történetei mellett jobb, ha ott állnak a valóságos tények.

(A filmet a készítők a new orleansi emberek kitartásának és bátorságának ajánlották, melyet a Cathrina pusztítását követő időszakban tanúsítottak.)

Menyus

A hit fogságában

 (To verdener) 2008

színes, magyar feliratos, dán filmdráma, 108 perc

Fsz.: Rosalinde Mynster, Johan Philip Asbaek

Rendező: Niels Arden Oplev

„A film egy megtörtént eseten alapul.” Amikor ezt a mondatot látom egy film elején, mindig mélyebben élem át, sokkal valóságosabb, mint egy hollywoodi fikció. Az ilyen filmek végén az ember azt érzi: igen, ez velem is megtörténhet, bármikor eljöhet a pillanat, amikor az életem ilyen fordulatot vesz. Ezek azok a pillanatok, amikor felteszed a kérdést: Isten mit akar most ezzel? Hogy mászok ki ebből?

Főhősünk, Sara, mélyen hisz Istenben. Eldönti, élete egyetlen célja, hogy prédikátor lehessen, ezért félbeszakítja tanulmányait is – ebben a gyülekezet és a családja is rendkívül boldogan támogatja…

Amikor Sara apja házasságtörést követ el, a szülők választás elé állítják a három velük élő gyermeküket, hogy melyikükkel szeretnének tovább élni. A gyerekek az apjuk mellett teszik le a voksot – mert az Ige a megbocsátást hirdeti! A megcsalt anya pedig magányosan él tovább…

Amikor Sara összefut a bátyjával, akit egy éve nem látott, szinte idegenként állnak egymással szemben. Mindketten tudják, hogy ők nem is beszélhetnek egymással! Mert Jonast egy bűne miatt kiközösítette a gyülekezet…

Sara legjobb barátnője szerint „háromféle Tanú létezik: az, amelyik minden törvényt betart; az, amelyik titokban áthágja azokat; és az, akiről ki is derül, hogy áthágta. A lényeg, hogy ne derüljön ki a félrelépés és akkor semmi baj nem lesz.” És igen, a barátnő egészen okosan lépi át a szabályokat…

Sara és családja a Jehova tanúi közösség tagja. A vallási előírásokat megpróbálják szigorúan betartani, de kiderül, hogy ez szinte senkinek sem megy igazán jól. Sara egyszer csak szerelmes lesz, és minden borul: a családja, a gyülekezeti szolgálatai, az egész élete. Mert kedvese (Theis) nem Tanú.

A film végső tanulsága NEM az, hogy „na, tessék, ezért nem szabad ilyen vallási közösségek tagjává válni”! Sokkal inkább az, mennyire félreismerik az emberek Istent, függetlenül a vallási hovatartozástól. A filmet 16 éven felüli fiataloknak ajánljuk. Néhány gondolat:

BŰN – minden vallás megegyezik abban, hogy a bűn mindig olyan cselekedet, amit kerülni kell, amivel Istent bántod meg, amivel Isten ellen vétkezel, és ami miatt biztosan elkárhozol. Számomra mindig érdekes megfigyelni, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a bűn fogalmához. Általános felfogás, hogy vannak „kis bűnök”, amit mindenki elkövet és ez a normális (pl. kések tíz percet, pedig ezzel valaki más idejét vesztegettem); és ott vannak a „nagy bűnök” (pl. tömeggyilkosság), amit ha elkövetsz, véged van. Ehhez jön az is, hogy a bűnt mindenki szubjektíven fogja fel: ami az én felfogásomban bűn, az a te szempontodból nem feltétlenül az. Végül, szinte mindenkinek van egy-két „kedvenc bűne”, amiről tudjuk, hogy nem kéne elkövetni, de…. Egy életet el lehet tölteni azzal, hogy a bűn emberi felfogásáról elmélkedjünk, és Isten még mindig sehol sem lesz a rendszerben. Mert Isten másképp viszonyul hozzá, mint az ember. És egészen másképp viszonyul a BŰNÖS EMBERhez, mint mi magunk.

MEGBOCSÁTÁS – a film tökéletesen vázolja azokat a nonszensz helyzeteket, amikor megbocsátunk egymásnak, illetve amikor nem vagyunk erre képesek (a filmben: lehet gyülekezeti vezető az elvált férfiból is, ha a válás titokban történik, de a tiltott könyv olvasása miatt kiközösítés jár. A gyerekek az apjuknak megbocsátják, hogy vétkezett, de az anyjuknak nem bocsátható meg, hogy ő nem tud megbocsátani a férjének.) Legtöbbször ennek semmi köze Istenhez, vagy az Igéhez. Legtöbbször ahhoz a fájdalomhoz van köze, amit érzel. Ha ez túl nagy, túl mély, akkor nem fog menni, mert szinte kevesebbnek érzed magad attól, hogy megbocsátasz: mintha megengednéd, hogy büntetlenül bántsanak.

KÖZÖSSÉG – a filmben (és a legtöbb egyházi kis közösségben) erős családi kötelék jellemzi a közösséget, amíg ki nem közösítenek. Bármilyen csoportnak, mozgalomnak, egyháznak, közösségnek vagy a tagja, addig vagy JÓ tag, amíg betartod a csoport szabályait. Egy újabb életet venne igénybe arról elmélkedni, hogy egy vallási kis közösség belső szabályainak mennyi köze van Isten szabályaihoz.

FEGYELEM – a filmben is fontos tényező az egyházfegyelmezés, és kifejezetten pozitív is tud lenni, ha az valóban megalapozott. Mert látjuk, érezzük a saját bőrünkön, mi történik, ha az egyházfegyelmezés szinte eltűnik az életünkből. Szabályok nélkül káosz lesz az életünk és a gyülekezet élete is, ezt nem vitathatjuk. A probléma ott kezdődik, amikor a fegyelmezés kérdésében az emberi hiúság, gyarlóság, mohóság, irigység és egyéb finomságok döntenek, nem pedig az Isten Igéje.

IGAZSÁG – elhangzik a filmben: „Azt hiszed, csak egyetlen igazság van?” Igen. Egy igazság van. Az én igazságom. Számodra pedig a te igazságod. Ergo: kb. hétmilliárd féle igazság létezik. És egyik sem lesz ISTEN IGAZSÁGA. A háborúk ott kezdődnek, amikor az én igazságom fontosabb és nagyobb nekem, mint a tiéd. Ellenben, ha valóban Isten Igazságát keresgélnénk, valószínűleg túl elfoglaltak lennénk a háborúkhoz.

„Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk. 7,14)

Menyus

 

A dárda vége

(End of the Spear)

amerikai filmdráma, 2005

Rendező: Jim Hanon

Fsz.: Louie Leonardo, Chad Allen, Jack Guzman

Játékidő: 106 perc

Meghalnál azért, hogy valaki másnak örök élete legyen? Biztos vagyok benne, hogy megtérésük után a legtöbben megkérdezik ezt önmaguktól, és a válasz sosem egyszerű. Azonban sokan voltak, akik életüket áldozták másokért. Steve Saint misszionárius volt. Az élete célja az volt, hogy az Amazonas-medencében élő waodani népet felkutassa, és elvigye nekik a Jó hírt. Naphosszat repült az esőerdő felett, végül megpillantotta őket. Megtalálta azt a népet, amelyiknek a közelébe senki sem merészkedik… A waodani nép ugyanis köztudottan bosszúálló fajta. Harciasságuk legendás: a waodanik több mint fele halt meg más dárdájától. Kevés nagyapát tartottak számon a törzsben, mert legtöbben nem érték el azt a kort. A bosszúállás ördögi köre a kihalás szélére sodorta a törzset. Ez ellen harcolt Steve, illetve néhány keresztyén misszionárius. Felvették a kapcsolatot a waodanikkal, végül ott álltak egymással szemtől szembe, próbálták megérteni egymást. És a dárdák hegye a misszionáriusok testében landolt. Hat család maradt apa nélkül, hat feleség maradt özvegy. Az özvegyek azonban nem adták fel. Véget akartak vetni a véget nem érő öldöklésnek… Meg akarták menteni a törzset! Még ilyen áron is.

A waodanik látni akarták azokat a jeleket, melyeket az Isten adott az embereknek. Ehhez vállalniuk kellett, hogy együtt laknak az ellenséggel. Meg kellett barátkozniuk az özvegyen maradt asszonyokkal és ezt nem értették. Hogy van az, hogy valaki szereti az ellenségét és nem öli meg? Miért akarna bárki is segíteni annak, aki bántotta? Mincayani, aki megölte Steve-et, most ott áll szemtől szemben a férfi 8 éves fiával, Nate-tel. A kisfiú ahelyett, hogy fogná a dárdát, inkább barátkozni próbálkozik. Ki akarna egy gyilkos barátja lenni? Ezt a törzs legtöbb tagja egyszerűen nem érti.

De nem kell Amazóniában élni ahhoz, hogy ilyen megütközést lássunk az emberek arcán. Aki Isten útján jár, azt sokszor és alaposan megdobálják kövekkel. Néha a dárdákat is keresztüldöfik rajtunk – fájdalmas, mély sebeket hordozunk emiatt. De végül nem értik, miért osztogatunk mégis kenyeret (netalán egy kis szeretetet) ezek után. A filmben elhangzik, hogy „az ellentétek világát éljük. Nincs béke, mert nem tudjuk megváltoztatni az emberi szívet”. Senki sem képes erre. Nem elég kenyereket hajigálni. Nem elég szeretni. Megkockáztatom: nem elég a halálba rohanni sem egy „jó ügy” érdekében. Nem elég, ha Isten nem ezt az utat jelölte ki neked.

Steve pontosan tudta, hogy az út, amelyen jár, Isten által kijelölt út. Nate is pontosan tudta, hogy a bosszú csak bosszút szül. E két ember ragaszkodása a helyes úthoz megváltoztatta Mincayani életét. Mincayani megtehette volna, hogy nem öli meg Steve-et. Visszafordulhatott volna, hogy segítsen a misszionáriusoknak a betegápolásban. Megfordulhatott volna, amikor meghalt a gyermeke. Isten várt rá, és nem hiába várt. Rád is vár: ajtókat nyit ki előtted és sorompókat zár le. Lehetőséget ad neked, hogy visszafordulj, mielőtt késő lenne és csak újabb sebet szereznél.

Mindenkinek az életében van legalább egy „Nagy Boa”. Mincayani még életében átugrotta. E történet tanúsága szerint a Nagy Boát át lehet ugrani: meg lehet térni akkor is, ha gyilkos vagy; és szerethetsz akkor is, ha áldozat vagy.

Menyus