Újraélesztés sokadszorra

67 jelentkező, és maximum 60 férőhely…ez a legszebb probléma, amivel a vezetőknek meg kell küzdeniük. Még jó, hogy mindenki segítőkész, a fiúk szeretik matrachordással fitogtatni sámsoni erejüket, a lányok meg szívesen fogadnak egy új szobatársat, akivel a végén majd lőhetnek egy közös képet. Az előadóterem színpadának padlóját sem először avattuk már fel ikerágyként, de nem is lennének ilyen szépek az alkalmak, ha minden olyan normálisan működne.

Tény, hogy fél óra múlva kezdünk, és a vezetők teljes bizottsága izgul. Pedig már nem először, és nem is első éven szervezünk hétvégét, de most valahogy mégis mindenkinek pillangók verdesnek a gyomrában. De megszólal a zene, a dob, a gitár, a zongora (félig Trinitas Band jóvoltából), és rádöbbenünk, hogy ez biztos azért van, mert már megint egy csoda előtt állunk, és ez már megint eszméletlenül jó lesz.

2014. január 17-19 között gyűltünk össze a Béthel Központban, hogy együtt kezdjük az új évet, együtt zenéljünk, játsszunk, és együtt szántsuk végig Balazsér sáros utcáit.

A “kísértés” témájában tartott közöttünk előadást Nagy Szabolcs, Kacsó Géza, és Maksai Attila tiszteletes, akik beszéltek a kísértő személyéről, a kísértés technikájáról és módjairól, és gyenge pontjainkról, félelmeinkről. A téma még mindig hatalmas, és még mindig nehéz beszélni róla, vagy válaszokat találni. Így volt miről filozofálni a korosztályok szerinti csoportbeszélgetéseken, ahol mindenki konkrétabban és nyíltabban hozott elő személyes véleményeket, vagy még inkább ordító kérdőjeleket, a szex, hatalom, pénz, vagy személyes problémák formájában, amikről ritkán beszélünk a hétköznapokban. Az esti evangelizáción pedig Szanyi György tiszteletes (a hétvége vezető lelkésze) Dávid és Betsabé történetén keresztül mutatta be, hogy hogyan használ fel minket a kísértő eszközéül, hogyan tud a legszilárdabban álló is megbukni, és mi jön utána…

A szabadidőnkben sem unatkoztunk, igyekeztünk mindenkit jól kimozdítani, vagy inkább kirepíteni a komfort zónájából, így már rögtön péntek este táncházzal zártuk a napot, mert nincs jobb ismerkedős program a közös lihegésnél. Szombat délután tökéletes (tökéletesen rossz: eső, nyálka, szürkeség) volt az idő egy kis szabadtéri kiránduláshoz, amin a csapatoknak különböző feladatokon keresztül kellett keresztben-hosszában körbejárni a falut, és mindent megörökíteni fotókon is. Így esett, hogy a református egyház fiataljai fagyasztott csirke előtt tisztelegtek, Vérke-parton vallottak szerelmet, öreg hölgy botja elől menekültek Kungfu panda pózban, vagy piros Ladánál feszítettek heroikus beállásban. Este pedig 67-en közösen nevettünk a kivetítő előtt, hogy vajon hogy győzte meg Jána az idegen ukrán nénit, hogy engedje már fel az udvarára megkergetni a pórázra kötött tarka kutyáját. Az este pedig egy rövid évértékelő játékkal zárult, amiben kicsit átgondoltuk a múltat, és imádkoztunk a jövőért. Emléket is állítottunk egy önmagunkhoz címzett levél formájában, hogy a 2015-ös postázásnál mindenki garantáltan szembesüljön a 2014-es reményeivel. Ezután mindenkinek lehetősége volt beszélgetni, szüliestét ünnepelni rögtönzött tortával, vagy játékokkal ütni el az időt (szerintem ha videóra vennénk minden lázas unó partit, bekerülnénk valami rekordok könyvébe, mert ennyit egyhuzamban, soha senki nem csapdossa a kártyákat).

Vasárnap pedig fáradtan, de még mindig lelkesen hallgattuk meg az istentiszteletet, és könnyes búcsút vettünk rövid időre.

Azóta pedig tele van velünk, a képeinkkel, az emlékekkel a “fészbuk”, és mi hálásak vagyunk, hogy ismét részesei lehettünk a csodának. Köszönjük mindenkinek, aki segített a szervezésben és lebonyolításban, és köszönjük Urunknak, hogy amikor az Ő nevében gyűlünk össze, akkor mindig valami különlegeset hagyunk magunk után.

 

Sárközy Andrea, (az ELTE 3. éves, pedagógus szakos hallgatója)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük