Rát – KRISZ hét 2013

Lehetetlen leírni azt a hangulatot, ami a hetünket jellemezte, azokat a pillanatokat, amiket átéltünk, vagy az üzeneteket, amiket hazahoztunk, így csak informálni tudok arról, hogy milyen egy KRISZ-hétRáton, 2013-ban.

Idén 50 fiatallal, családias környezetben indultunk neki a tikkasztó, 40 fokos hétnek, és a fülledt termekben olyan magasztos témákról elmélkedtünk, mint például a mai aszkéziseink. A hét témája, amint az egész év is, a szentség fogalma körül forgott, így előadásaink ilyen címmel szólították meg a fiatalokat: „Isten- félelem, vagy istenfélelem?”, „Mai aszkéziseink”, „Szent és profán”, „Kapcsolataink szentsége”, s még így is csupán kis ízelítőt adtam a színes palettáról. Az előadásokat teológusok és „laikusok”, tiszteletesek, és tisztelt emberek tartották, úgymint: Homoki Gyula, Farkas Gabriella, Szimkovics Tibor, Sárközi Andrea, Bernát Tamás, Szanyi György, Kiss Károly, és Margitics János. Az napok esti koronáit pedig Barta Ferenc evangelizációi adták meg, aki az Apostolok cselekedeteinek könyvéből hirdette közöttünk az igét.

Újdonságként érdemes megemlíteni még kibontakozóban lévő első próbálkozásunkat, az imPRESSZ(i)ÓT,  ami a reggeli áhítataink új megnevezése. Idén elsőként ugyanis, a szokásos reggeli áhítat nem a hagyományos módon zajlott, a fiatalok kávéjuk/forró csokijuk/cappuchinójuk mellett, egy ige, és rövid impresszió kíséretében, videó alapján önállóan dolgozták fel az egész napot jellemző indító igét, a kihelyezett „kávéházi asztaloknál” pedig lehetőségük volt megbeszélni, hogy hogyan jön a napi magyar népmese a kapott igerészhez (későbbi csoportbeszélgetésen persze kicsit átbeszéltük).

Ugyancsak kiforróban lévő, de kedvelt módszer, hogy a délelőtti előadás után irányított, többnyire élménypedagógiás játékokkal, délután pedig csoportbeszélgetéssel dolgozzuk fel az előadáson hallottakat.

A hét csoportfeladata filmtrailer, vagy rövid filmfeldolgozás készítése volt videó formájában. Így a csapatok elkészítették a 300, a Legenda vagyok, az Alkonyat, a Kör és A csodálatos pókember, a vezetői csapat pedig a Gyűrűk ura feldolgozását, a csütörtök esti bemutatón pedig mindnyájan részesei lehettünk annak a felemelő élménynek, hogy milyen, amikor a semmiből, egy mobiltelefon és egy vágóprogram segítségével meglepően profi munka születik (érdemes youtube-on megkeresni, és élvezni J).

Végső jelentésként, „impresszió” stílusban tehát a következőket mondhatjuk: a medencénket maximálisan kihasználtuk, és pénteken a víz már nem kék, hanem zöld; mindenki honismeretei műveltségét és kreativitását igénybe vettük, és most már tudjuk, hogy Irinyi eredeti gyufáján amúgy volt egy masni (találmányok játéka); minden ráti táborozó lány fejében biztosan díszeleg egy virágos hajcsat (délutáni kézimunka); az utcai mozin mindenkit összecsípett a szúnyog; tudjuk, hogy milyen illata van a fűnek éjjel (éjszakai számháború); naponta könnyesre nevettük magunkat; rengeteg idegen szót tanultunk; megtanultunkaz igéről kulturáltan vitatkozni; és átéltünk pillanatokat, amikor egy kicsit átölelt az Isten.

Nem tudunk, és nem is akarunk mindent elmondani, de köszönjük mindazoknak, akik segítségével létrejöhetett ez a hét, azoknak, akik minden nap finomakat főztek nekünk és mindenek felett hálát adunk Istenünknek, hogy áldásával ismét egy „nemakarunkhazamenni” hetünk lehetett.

 

Sárközi Andrea

További képek  a galériában (ITT)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük