EC-Fresh

EntschiedenfürChristus- vagyis Elköteleződni Krisztus mellett- ez a neve a német testvérszervezetünknek, amelynek Fresh (Friss/Frissítő) hétvégéjén vettünk részt, Neuwürschnitztől nem messze. Izgalommal tele, lelkesen, kíváncsian vágtunk neki hatan a hosszú útnak, de csak órák múlva derült ki, hogy mire is vállalkoztunk valójában.Volt melegünk, fáztunk, zsibbadt már mindenünk, megrándult a vállunk, a Tiszi (Kacsó Géza) szavalással, viccekkel tartotta ébren magát -bennünk meg a lelket. Mikor hosszabb-rövidebb pihenők, két órás dugók után 18 óra múlva végre megérkeztünk a Waldbad nevű kempinghelyre, a kis csapat egyhangúan konstatálta- egy percért sem volt kár: megérte!

 

A klaffenbachiak zászlója mellett

Meseszép környezetben, egy tó körül húztuk fel sátrainkat, s elindultunk felmérni a terepet. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy hogy ámultunk és bámultunk, hogy egy sátortábor mennyire felszerelt, komfortos, s ezt talán a lányok értékelték a legjobban, akiknek egy külön kialakított, konnektorokkal, tükrökkel felszerelt, rögtönzött pipere-sátor volt kialakítva. Az ételosztás gördülékeny, a szervezés precíz, az önkéntesek mosolygósak, készségesek, fáradhatatlanok- de ezek csak részletek.

 

A hétvége témája a WasHast’n da?, vagyis Mid van? címet viselte. Lépésről lépésre, fokozatosan felépítve beszéltünk a tálentumainkról, értékeinkről. Megerősítést kaptunk, hogy igenis mindannyian kaptunk tálentumokat, ki-ki milyet, csak figyelni kell Istenre, hogy ezeket felismerjük. Aztán mélyebbre evezve a témában arról is hallottunk, hogy ezeknek bizony nem csupán örülnünk kell, hanem használni is. Ennek egy nagyon színes és tartalmas délutáni játék volt a felvezetője, amikor is egy borítékban kaptunk egy jelképes papírpénz-összeget, amelyet különböző megmérettetésekben igyekezni kellett megduplázni. Ez sokunknak sikerült is, s ajándékkal jutalmaztak érte. Különösen tetszett, hogy közel harmincféle próba közül biztosan talált mindenki olyat, amiben kiemelkedik, jobban teljesít, pl.:különböző sportok, távolra köpés :), ügyességi és logikai játékok stb. Hallottunk továbbá a felelősségről is, itt egy rossz döntést hozó politikus vallomását néztük meg, de szó volt Péterről is, aki nem egyszer tagadta meg az Urat. Nyugodtan kivetíthetjük ezt a saját életünkre, hiszen mindannyiunk mögött vannak bukások, de szabad megtagadnunk az Urat, ha ezáltal erősödünk és így juthatunk előrébb az utunkon, közelebb Hozzá. Aztán szólt az evangélium: minden múlandó körülöttünk, de Krisztus örökké ugyanaz, ha minden cérna elszakad, ami tartott minket és lezuhanunk, Krisztus összetört darabjainkból újat varázsol és a tenyerében hordoz minket, hogy ne törjünk el többé. Aztán közös úrvacsorán vettünk részt. És még hosszan sorolhatnám, hogy mennyiféle játékkal, videóval, villám-színdarabbal tették érdekesebbé a téma kifejtését, számos műhely közül válogathattunk, így együtt vontuk le a következtetést: a német szervezők kreativitásban nem ismernek határokat- volt mit hazahoznunk magunkkal. És ha tábor, akkor este természetesen tábortűz, de lehetőség volt éjszakai mozizásra is az erdő sűrűjében, vagy az éjjeli büfékben ismerkedhettünk egy koktél vagy egy csocsójátszma mellett. Ha már a tálentumokra fektettük a hangsúlyt, akkor telitalálat volt az utolsó este megrendezésre kerülő Nagy Show, ahol különböző tehetséggel rendelkező fiatalok mérték össze tudásukat, ahol mi voltunk a bírák. Az est olyan szórakoztatóra sikeredett, hogy talán még örültünk is neki, hogy a gyorsan beszélő németek nyelve nem volt mindannyiunk erőssége. És a 8 tagból álló dicsőítő csapat? Előttük le a kalappal! Nem is tudtuk nyomon követni, hogy ki az énekes, ki milyen hangszeren játszik,mert mindenki értett mindenhez.

 

Talán a hazafelé vezető úton vettük csak észre, hogy végülis egész jól megy a német, mikor a még odafelé dúdolt KRISZ-es énekeket már német szövegre váltottuk (próbáltuk…). Mivel többnyire én ültem hátul, örömmel mondhatom, hogy hazafelé a csomagunk valahogy kevesebb lett, de az “élményzsákunk” telepakoltuk.

 

Köszönjük az EC meghívását és szíves vendéglátását, a KRISZ-nek a lehetőséget, hogy ilyen hosszú utat megtehettünk, Tóth Vikinek a tolmácsolást, de mit is mondhatnánk a végén: az élményekért, tapasztalatokért, a gondviselésért, a vidám utazásért 2400 km-en keresztül- mindenért egyedül az Úré a dicsőség!

 

Sárközi Viktória (badalóiKRiSZ tag)

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük